Holnap lesz egy hónapja, hogy útra kelttünk és buffaloi otthonunkat egy budapestire cseréltük.Újra itthon vagyunk.
Amerikában és Buffaloban töltött másfélév életünket meghatározó, újraformáló és inspiráló időszak volt. Ahogyan egy bölcs barátom fogalmazta nemolyan rég, senki sem futhat neki újra ugyanannak tizenegyesnek. Mi már egy másik tizenegyes mögött állunk és tudjuk, hová akarjuk rúgni.
Számtalan embernek tartozunk hálával és köszönettel. Nem bírtuk volna az ittlét nehézségeit az otthoni barátok, a család támogatása nélkül. Sokszor gondoltunk rájuk még akkor is, ha telefonon vagy skype-on nem is beszélhettünk eleget. Buffalot és a helyi magyarokat különösen nagyon megszerettük. Sok rendezvényen, több fórumon találkoztunk emberekkel, aki befogadtak és támogattak bennünket, nélkülük nem éreztük volna otthon magunkat Buffaloban, és Amerikában.
Sok embert kellene felsorolnom névszerint, és megköszönni a támogatást és a barátságot amit kaptunk tőlük. Ehelyett azonban egy ősi ír áldás részletével szeretnék hálát mondani mindenkinek:
Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül szél,
Az eső puhán terítse be földjeidet,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk
Hordjon tenyerén az Isten.
May the road rise to mmet you,
May the wind be always at your back,
May the sun shine warm upon your face,
The rains falls soft upon your fields,
And until we meet again,
May God hold you in the palm of his hand.
