Magamról

Egy Kelet-Európai pszichológus kalandjai, aki feleségével és kislányával átrepülte az óceánt, hogy megismerjen egy másik kultúrát.

2012. június 15., péntek

Drága Irén,

Ma végre elmosogattam. Nem volt könnyű, de megérte: most rend van. Te, mire visszajöttök, szerintem veszek egy mosogatógépet, az praktikus is, meg vizet is megtakarítja. A hűtőben találtam egy alig használt joghurtot márciusról. A múlthavi tejek mellé tettem. Voltam vásárolni: megtelt a hűtő és olyan érzés fogott el, mintha főztem volna. Már 4 nap eltelt és még nem ettem rántottát. Te hány napot tippelsz?
Gyerek jól van? Eszik szépen? Reggelente az első szava apa?
Amúgy itt minden rendben. Ez a Wallenda gyerek épp most ment át a vízesés felett. Az újság is megírta. A héten az irodában elterjedt a pletyka, hogy magyar. Nem nagyon hinném, de azért nem tiltakoztam. A golyóstoll meg a C vitamin már kezd unalmas lenni.
Eb-t nézed?
Kiestek az írek, meg ma a svédek. Franciák nyertek, de nem hinném, hogy messze jutnak.
Ha vissza felé jössz, akkor majd az üres bőröndbe tedd a pénzt vagy az aranyat. Még az is lehet, hogy drachmát is tudsz majd hozni! Apropó, a bőrönd túlélte? A kedves kínai hölgy már amikor vettük, megmondta, hogy "Nem dobálni, nem dobálni". Ki gondolta, hogy a Torontói reptéren csak a Kelet Európába utazóknak igénye a csomagok befóliázása?
A repülőtéren sétálgattam és képzeld megtaláltam a gyermekjátszót két szinten is van. A képen nem biztos, hogy látszik, de egy projektoron nézik a Batman filmet a kicsik.
A másik, amiről muszáj beszélnem, hogy fóliázó nem volt, de iPhone és iPad autómata igen! Hallod, bedobod az 500 dollárt és kijön a telefon, mint a kóla. Szerintem ez óriási, szabadalmaztatnunk kéne otthonra is!


csók
T

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése