Magamról

Egy Kelet-Európai pszichológus kalandjai, aki feleségével és kislányával átrepülte az óceánt, hogy megismerjen egy másik kultúrát.

2012. május 26., szombat

mínusz négy kerék

Szeretnénk mindenkit megnyugtatni: élünk.
A bloghoz pedig ihlet kell. Az meg nem volt. Élményeink és események azonban annál inkább, így az elkövetkező hetekben megpróbáljuk behozni a lemaradást és megmutatni milyen is az élet itt a Szabadság szobor túlsó oldalán.
Autó nélkül elég nehéz...

Mi a gyermekorvoshoz indultunk, de megérezhette a gyógyszer szagot. Ahogy a kutyák a füveket rágcsálják, ő is meg akart gyógyulni és egy tapodtat sem mozdult. Így másodszor vitte már egy ilyen truck a szerelőhöz. Tündérkénk szomorú volt, nem örült neki, hogy az a bácsi elvitte az autónkat és az sem nyugtatta meg, hogy én is az autóval tartottam. A műhely udvarán azonban megnyugodott, amikor újra látta a kocsit. Ennek ellenére a vasárnapi misén alaposan méregette a szerelőbácsit, és csalódottan vette tudomásul, hogy egyik zsebében sincs az autónk. (Pedig éppen a hetekben kapott rá az autóvezetésre, ami az összes elérhető gomb és kar ide-oda rángatását, nyomkodását jelenti.)
A legutolsó hírek szerint elég véres a kocsi torka, így ha otthon valakinek fölösleges 2001-es Daewoo Lanos alkatrészei vannak, bátran dobálja az oceánba, vagy palackpostán, esetleg emailen küldje el. Elsősorban kuplungot és kuplung kiemelő villát várunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése