Ma végre elmosogattam. Nem volt könnyű, de megérte: most rend van. Te, mire visszajöttök, szerintem veszek egy mosogatógépet, az praktikus is, meg vizet is megtakarítja. A hűtőben találtam egy alig használt joghurtot márciusról. A múlthavi tejek mellé tettem. Voltam vásárolni: megtelt a hűtő és olyan érzés fogott el, mintha főztem volna. Már 4 nap eltelt és még nem ettem rántottát. Te hány napot tippelsz?
Gyerek jól van? Eszik szépen? Reggelente az első szava apa?
Amúgy itt minden rendben. Ez a Wallenda gyerek épp most ment át a vízesés felett. Az újság is megírta. A héten az irodában elterjedt a pletyka, hogy magyar. Nem nagyon hinném, de azért nem tiltakoztam. A golyóstoll meg a C vitamin már kezd unalmas lenni.
Eb-t nézed?
Kiestek az írek, meg ma a svédek. Franciák nyertek, de nem hinném, hogy messze jutnak.
Ha vissza felé jössz, akkor majd az üres bőröndbe tedd a pénzt vagy az aranyat. Még az is lehet, hogy drachmát is tudsz majd hozni! Apropó, a bőrönd túlélte? A kedves kínai hölgy már amikor vettük, megmondta, hogy "Nem dobálni, nem dobálni". Ki gondolta, hogy a Torontói reptéren csak a Kelet Európába utazóknak igénye a csomagok befóliázása?
A repülőtéren sétálgattam és képzeld megtaláltam a gyermekjátszót két szinten is van. A képen nem biztos, hogy látszik, de egy projektoron nézik a Batman filmet a kicsik.
A másik, amiről muszáj beszélnem, hogy fóliázó nem volt, de iPhone és iPad autómata igen! Hallod, bedobod az 500 dollárt és kijön a telefon, mint a kóla. Szerintem ez óriási, szabadalmaztatnunk kéne otthonra is!
"A város ahová az emberek azért jönnek, hogy pénzt csináljanak!" állítja egy film a városról. Ebben lehet valami, mert sok torony áll itt, amit sok-sok torony pénzből állítottak pénzes toronyépítő emberek, akik azóta csak egyre több toronyba állítják a pénzüket.
Minket ez annyiból érintett, hogy mi is toronynézőbe mentünk, de pénz híján csak egy toronyra másztunk fel (Empire State Building) a többit alulról tanulmányoztuk.
A város felülről talán sokakat a szovjet blokk barátságtalan blokkházainak beton torony soraira (panel rengetegeire) emlékeztet. Közelről nézve azonban közel sem.
Mondhatni szép. Igen szép. Szép magas. És nagyon ismerős! Ezen először csodálkoztunk, de aztán rádöbbentünk, hogy az amerikai filmek jó része itt játszódik, ezért terek, utcák épületek jó ismerősként, barátságosan kacsintottak ránk.
New York egy kicsi Amerika: itt minden van. Minden és annak az ellenkezője is. Emberek a sötét feketétől, a halvány fehérig minden árnyalatban láthatók. A fehérebbek a tornyokban, a sötétek a tornyok előtt, vagy munka után a tornyokban dolgoznak.
Ettünk igazi NY-i Pizzát, amit igazi olaszok készítettek. Fényképeztünk Bloomingdale's üzletet Jóbarátok rajongóknak, állatbarátoknak mosómedvét a Central Parkban, művészetkedvelőknek egy Frank Lloyd Wright enteriőrt a Metropolitan Múzeumban, meg egy Guggenheim múzeumot az utcán. Ja és tűzlétrát, mert az annyira furcsa. De leginkább sétáltunk.
A gyerek kergetett galambot a Central Parkban és mókust etetett egy másikban. Én pedig kergettem őt mindegyikben, de még a Brooklyn híd felé vezető kis gyalogúton is. Sétáltunk a Broadway-n, kínai negyedben, üzleti negyedben és a Times Square-n. Utaztunk vonaton és még többet metron, és jártunk az 5. Avenue és a 72. Street sarkán, ahol Kojak annak idején megtisztította a várost a gonosz maffiózótól. Láttunk igazi túlélőt, aki ott volt a 9/11-kor és láttuk messziről a szabadságszobrot is aki látta megérkezni a sok-sok százezer bevándorlót akik az elmúlt évszázadokban reményeikkel a zsebükben elindultak óceánon át...
Amit sajnos nem láttunk, hogy pont a fejünk felett szállt végső nyughelyére az Enterpise. Itt valószínűleg éppen a fejünk felett repül el. A képeinkért kattints ide.
Gyerek jól van? Eszik szépen? Reggelente az első szava apa?
