Október 23.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca volt a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.

1956 októberében a magyar társadalomnak elege lett. Elege lett a sztálinista diktatúrából és a szovjet megszállásból. A társadalom minden szelete változást akart. Október 23-án az egyetemi diákság és az írószövetség tüntetésén valaki kivágta a magyar zászlóból a kommunista címert. A lyukas zászlókkal vonuló tüntetők tömege többszörösére dagadt, mire a Kossuth térre vonultak. Ugyanebben az időben mások a Dózsa György úti Sztálin szobornál gyűltek össze és lángvágóval és teherkocsikhoz rögzített drótkötelekkel ledöntötték a diktátor hatalmas bronz mását. Sztálin feje ott gurult a macskaköveken.

Másnap hajnaltól kezdve a város több pontján alakultak ki fegyveres ellenállások a városba érkező szovjet csapatok ellen. Az forradalmárok zsákmányolt fegyverekkel vették fel a harcot a szovjetek és az ÁVH-s erők ellen. Október 25-én délelőtt a Kossuth térre érkező fegyvertelen és békés tüntetőkre tüzet nyitott az ÁVH. Halottak és sebesültek töltötték meg a teret. Vidéken hasonló módon 61 esetben nyitottak tüzet a békés tüntetőkre, Tiszakécskén vadászgépről lőtték a fegyvertelen embereket, köztük nőket és gyerekeket is. A forradalmárok fegyveres ellenállása fokozódott, miközben politikai tárgyalások folytatódtak a magyar politikusok és a szovjet kommunisták között.

A szovjet tankok képtelenek voltak felszámolni a forradalmárok ellenállását. A molotov koktélok sorra semmisítették meg a szovjet harckocsikat. A Corvin közi stratégiai állás október 28-án sikeresen verte vissza az utolsó támadást is. Az ellenséges csapatok visszavonultak. Nagy Imre este fél hat körül rádióbeszédben jelentette be az új kormány megalakulását, az általános amnesztiát a felkelés résztvevőinek, a szovjet csapatok kivonását Budapestről, az ÁVH feloszlatását, a Kossuth-címer bevezetését és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását, valamint hogy az új kormány már nem ellenforradalomként, hanem nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli a történteket.

A forradalom győzött.

A következő napokban kimondták az egypártrendszer eltörlését és kiengedték a börtönökből a politikai rabokat, köztük Mindszenty József katolikus bíborost és Ordass Lajos evangélikus püspököt is.

A kommunista blokk több országában szimpátia tüntetésekkel fejezték ki érzéseiket az emberek a magyar forradalmárok mellett. Számos nyugati országból érkezett egészségügyi segítség a Vöröskereszt számára. Október 31-én Eisenhower amerikai elnök is tisztelettel beszélt a magyar forradalmárokról, de ugyanakkor leszögezte, hogy nem tekinti potenciális szövetségesnek az új magyar kormányt és nem fog katonai segítséget nyújtani szükség esetén.

A szovjet vezetés a következő napokban több mint háromszorosára emelte a Magyarországon állomásozó egységeinek számát és körbezárta Budapestet. November 4-én az egész ország területén összehangolt támadás indult. Budapest legnagyobb része néhány órán belül a szovjet csapatok fennhatósága alá került. A parlament reggel 8 órára már a szovjetek kezén volt. Bibó István az utolsó miniszter, aki az épületben maradt kiáltvánnyal szólította meg az ország lakosságához és a külföldi nemzetekhez:

„… A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen… Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.”

A magyar szabadságharcosok ellenállását nehéz volt megtörni. A város több pontján a harcosok utolsó vérükig küzdöttek a szovjetek túlereje ellen. A Corvin közben, a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren, a pályaudvaroknál, Csepelen, Kőbányán, Óbudán, a Gellért téren, a Baross utcánál és Dunaújvárosban is még napokig folyt az elkeseredett ellenállás. Az utolsó csepeli csoport november 11-én tette le a fegyvert.

A szabadságharcot leverték.

A hidegháborús feszültségek közepette egy nyugati ország sem akart tevőlegesen segíteni a kicsiny magyar népnek, aki csak a szabadságát akarta megvédeni. Márai Sándor 1956-ban New Yorkban foglalta versbe gondolatait Menyből az Angyal című versében:

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik -

Ők, akik örökségbe kapták -:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

A forradalom és szabadságharcot az új vezetés ellenforradalomnak kiáltotta ki.

A megtorlás során több száz embert végeztek ki és több tíz ezer embert börtönöztek be vagy internáltak kényszermunka-táborokba. Körülbelül kétszázezer ember menekült el az országból, közülük több mint ötvenezren kerültek az USA-ba vagy Kanadába.

Mit jelent nekem 56?

A nyolcvanas évek elején születtem, csak hírből ismerem Rákosi diktatúráját és sohasem értettem miért integet az Osztyapenko a trabantoknak budaörs előtt. Arra emlékszem, hogy álltalános iskolában a második osztályba lépéskor nem a megszokott vöröscsillagos címer, hanem egy új koronás címer lógott a tábla fölött és néhány szigorú tekintetű ember képe lekerült a falakról. Emlékszem a golyónyomokra a Széna tér körüli házak falán, amelyek évtizedekkel az események után is hirdették némán a harcok emlékét.

Emlékszem, arra is, hogy 1989-ben a TV előtt játszottam a svédországi rokonok által küldött legoval, amikor Nagy Imre és társainak ravatala állt a Hősök terén és többen beszédet mondtak a sok tízezres tömeg előtt. Egy fiatal ember hangosan ezeket mondta a beszédében:

„Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megteremtéséért küzdenek Magyarországon, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni szent kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen.
Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt nemzetünk utolsó esélye arra, hogy a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.
Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.”

A beszéd után az idősebbek meggyőződéssel mondták, hogy ezt a fiút el fogják vinni a börtönbe. A fiatal embert azonban nem vitték el. Jelenleg ő, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Mit jelent nekem 56?

A „pesti srácok” hősiességét és önfeláldozását, amely a forradalmat és szabadságharcot az 1848-as elődök harca mellé emeli. Ezért megyek el minden évben október 23-án és rakok le mécsest a Corvin közben, a Terror Házánál az Andrássy út 60 előtt, a Széna téren a bevásárló központok lábánál meghúzódó emlékműnél és zarándokolok el Mansfeld Péter szobrához.

A magyarok harca a Szovjetunió ellen nemzetközi segítség nélkül halálra volt ítélve. A világpolitika lapjai le voltak osztva. Azonban néhány nap alatt a magyar nép képes volt romba dönteni azt a diktatórikus rendszert, amely addig félelemben és rettegésben tartotta az egész társadalmat. Összefogtak és elzavarták a zsarnokaikat és a börtönőreiket. Abban a néhány napban az emberek úgy fogtak össze, mint azelőtt 1848 márciusában.

A magyar forradalom és szabadságharc volt az első szög a Szovjetúnió és a kommunizmus koporsóján.

A szabadságharc leverése utáni időszakban megtanították az embereket az államtól függeni. Itt az idő, hogy megtanuljuk újra kezdeményezni, megtanuljunk újra a saját sorsunk kovácsának lenni és megtanítsuk a gyerekeinknek is a bátorságot, a hősiességet és az összefogás erejét. 

Tágra nyilt szemek

Csak egy kicsi a napunkból!

Ma reggel tréningezem Csokitündért az ovira: 

"-Kis Tündér, megyünk reggeli után oviba?

  Lelkesen várjuk a választ

 -Nem...

Hát nem tagadom megdermedtünk, arra a 10 mp-re: úgy látszik eddig tartott a lelkesedés, jön a regresszó, ajjaj... mi lesz? 

De aztán folytatta a mondatot:
-Nem reggelizek most. Oviba reggelizek! :)

   

Oviiiiiiiiiiiiiiiiiii

Nem gondoltam volna, de eljött az idő, és igennel bólintottam a felvetésre!
Miről is van szó?
Csokitündér nyár vége óta intenzív érdeklődést kezdett mutatni a helyi tájszólás irányába! Kezdetben csak kérdezgette a szavakat angolul, majd használta is azokat, aztán rákapott a kifejezésekre is, most már néhány mondatot is használ.
Felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha a továbbiakban közintézményben is csiszolnák bimbódzó tudását?
Anyai szívem facsarodva, de az eszem egyértelműen támogatta az ötletet, szóval gyermekünk Buffalo városának egyik legjobb ovijába jelentkezett. Látogatásaink során fokozatosan ismertük meg a helyet es ellenérvet nem találván úgy döntöttünk, hogy Csokitündér jelenlétével ékesitjük (tudom, hogy hosszú i betü illené, ide, de nem találom az angol billentyűzeten, és szerintem lesz még ebben e blogban ilyen :)) az óvodát!
                  
Mikor elkezdtük a beszoktatást, a csoportba lépvén egy épp gumikesztyűt húzó fiatal férfit pillanthattunk meg Rebekával. Hamar kiderült, hogy a gumikesztyű a steril pelenkázás végett szükséges, hisz a Mamella csoportba 2 éves gyerköcök járnak, javarészt pelenkával a popsijukon. Csokitündér meg rém boldog, hisz neki van pici ovis wc!

A gumikesztyűs férfi -akinek nemsokára nevét is elárulom- sorra vitte pelenkázni a jelenlévő 8 pelenkást, és még az ötödik gyerekután is mosolygott! Hát igy is lehet...                                                               Mr. Greg az ovi gyöngyszeme, hisz talán ő az egyetlen óvóbácsi, és pont a mi csoportunkban!

Otthon biztos dobnék egy hátast a tetovált, baseball sapkás, Buffalo Bills-es mezben lévő óvóbácsitól, de itt helyi különlegességként fogom fel, aki 4 hónapig szélesiti gyermekünk látóterét.
Amúgy itt Amerikában nem is számit extrának egy tetoválás, hiszen itt minden korosztály olyan természetességgel viseli a tetkót, mint mi a pólót.

Mr Greg mellett van még Miss Rita és Miss Sarah is, szóval nincsenek elveszve a gyerekek és a pedagógusnak is van lehetősége levegőt venni! :)
A sok jó dolog mellett, ami a legjobb, hogy eső idején nem a csoportban kuksolnak, hanem lemennek a benti jatszótérre, ahol van udvari méretű csúzdás mászóka, homokozó, hintaféle, szivacsok, amin lehet ugrálni meg épiteni belőle, szóval nagyon ott van!!!!!
Pár nap közös játék után, meg kellő otthoni felkészités után -jelenleg úgy tűnik-, hogy Csokitündér szivesen van ott és várja az ovis napokat!
Mivel mégiscsak kétéves, ezért csak 3 délelöttre iratkoztunk fel, igy 9-12:30-ig van távol tölünk. Szóval búcsúzom is, mert nemsokára indulok érte!