American Hero

Chuck Norris? Ugyan már, mit csinált azon kívül, hogy az egyik republikánus elnökjelöltet támogatja.
Az új hősünk a hétköznapok világából jön: egy anya. Egy kölkeiért harcoló igazi harcos anya.
Nem akarom a feszült érdeklődést letörni, ezért a lényegre térek. A minap szokásos utamon jártam a szemek és az injekciók mosolygós világában, miközben az otthonomban dráma zajlott: A szomszéd kis Bambino, beült a fürdőszobánkba, hogy a Buffalo News-t lapozgassa. Minden rendben is volt, a vezércikk, a tárcák,a sportrovat ám amikor ki akart jönni a helységből, akkor az nem ment. Ugyanis az amerikai mosdóajtók egy kis kallantyú segítségével zárhatóak. Na ő gyanútlanul bezárta. Mivel az olajozás az utóbbi évtizedekben hiányzott a mi kallantyúnk életrajzából, szegény hiába mozgatta-forgatta, nem nyílt ki. A gyermeksírás kiváló anyai hívószó, rögtön kettő is ott termett, mint ahogy tündérek szoktak mesebeli királyfi sípjára. Az ajtóhoz kulcsot azonban nem találtak a tündérek, a kislánynak pedig egyre keservesebben potyogtak a könnyei. Égig érő bojtorján sem nőtt a fürdőszoba ablak elé, így azon keresztül sem lehetett kiszabadítani a királylányt a várbörtön fogságából.
Sárkány ugyan nem volt a közelben, de arra várni, hogy a hercegek szén-szín paripákon ideérjenek nem érdemes, mert a királylánykönny sokkal értékesebb dolog annál.
Szóval az én Lindám, pár jól irányzott rúgassál elvette a varázserőt a zártól, így a kis királylány boldogan ölelhette magához édesanyját.
Hipp-Hipp Hurrá a hősnek!