Magamról

Egy Kelet-Európai pszichológus kalandjai, aki feleségével és kislányával átrepülte az óceánt, hogy megismerjen egy másik kultúrát.

2012. január 30., hétfő

Kincsek

Sok éve találtam egy gyémántot, azóta is itt van az ingzsebem környékén. Sokszor felnevetek ha rágondolok, és ha előveszem mindig elcsodálkozom milyen szép. Már több mint három éve mindenhová viszem magammal és másfél éve egy kisebb gyémánt-darab is lepattant róla, szóval most már egyre több van belőle körülöttem.
És ez a legjobb, ami történhet velem!
Isten éltessen drága Rózsaszín Bicikli!!!!!!!!!

Kosztolányi Dezső versét küldöm neked, (de majd csak holnap nézd meg, mert most már úgyis alszol):






Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?





"Bó,bó, szű, szű, nya, nya"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése