Magamról

Egy Kelet-Európai pszichológus kalandjai, aki feleségével és kislányával átrepülte az óceánt, hogy megismerjen egy másik kultúrát.

2011. november 29., kedd

Híres magyarok nyomában I.

Külföldön általában megörülünk, ha egy honfitársunkat meglátjuk. Vannak persze kivételek (pl.: bécsi karácsonyi vásár, horvát nudista strand, nyilvános vécé egy turista attrakcióhoz vezető autópályán). Vannak útikönyvek is, amelyek kifejezetten útbaigazítják az embert, ha híres magyarok nyomát kutatja.
Buffalotól délre indulva egy szép és rendezett amerikai kisvárost találunk Westfield-et, ahol egy   méltatlanul elfelejtett magyar labdarúgó nyomait keressük. 
Balasz K. karrierjének fényes időszaka volt a 2000-2001-es szezon, amikor a Pomáz FC korosztályos csapatából a Westfield High School csapatába igazolt és hétről-hétre győzelemre vezette csapatát. Mesterhármasairól a helyi lapok is gyakran megemlékeztek. Sajnos az őt ábrázoló szobrot azóta a szomszédos Barcelona város csapatának drukkerei ledöntötték (ezért nem készíthettünk róla fényképet). Rosszindulatú pletykák szerint a helyi általános iskola 3. és 4. osztályában több kisdiák is kísértetiesen hasonlít az egykori sztárra. A helyi játszótéren az esős idő miatt kevesen voltak, így nem tudtuk kinyomozni az igazságot. Ami igaz az igaz, egykori cheerleader lányok szeretettel mutatták a korábbi bálvány dedikált fotóját. (Családi okokra hivatkozva azonban egyikük sem akart szerepelni a fényképeinken.) Kérdezték, hogy mi lett a csatárral a Bundesliga III-ban vagy esetleg a Katari első osztályban vezet le? De tényleg, mi lett vele?
A nagy elődök, Puskás és Ronaldo példáját követve ő is megereszkedett hassal küzd a levegőért a pályán, de ha a labda hozzá kerül, akkor a varázslat elindul! Családjával visszavonultan csendesen él egy magyarországi kisvárosban, a Story magazin legújabb híre szerint Karácsonyra várja harmadik gyermekét. Ezúton is Gratulálunk neki és kedves feleségének!

2011. november 28., hétfő

Clevelandi Magyar Bál 2011

Aki ismer, az tudhatja, hogy gyakorlott bálkirályként (Margit Bál, 2009) nem esik nehezemre részt venni ilyen rendezvényeken bár kerülöm a feltűnést: a lazacot mindig sötétben eszem meg kanállal. Az elegáns rendezvény több mint kétszáz résztvevője vidáman töltötte az estét, ahol a Continental zenekar és jó hangú énekesnőjük klasszikus amerikai slágereket játszott (John Fogerty, Elvis Presley), természetesen tekintettel az idősebb résztvevőkre két sebességgel lassabban. Régi idők magyar filmslágerei is felhangzottak, amelyekre öröm volt táncolni. Az elmúlt húsz év terméséből egyedül a Republic "67-es út" című dala csendült fel. Bár amikor Kispál és a Borz után sóhajtoztam, akkor a "Kicsit szomorkás a hangulatom" kezdetű dalt eljátszotta a banda.
A bál egyik fénypontja az idei elsőbálozók keringője volt, akiket név szerint bemutattak és a lányokat az édesapjuk vagy nagyapjuk adott át az ifjú partnernek.

Lenyűgöző élményt jelentett a helyi Regős néptánc együttes produkciója, amelyet a bál közönsége néma csendben, teljes figyelemmel majd kitörő lelkesedéssel fogadott! (A csapat nem olyan rég Kárpát-Medence-i körúton is volt!)
A rendezvény nem volt bababarát, így bébiszitter vigyázott a kisebbik szépségre, míg a nagyobbik szépséggel tangóztunk a parketten. Az élet persze nem ilyen kiszámítható, így Pizsomás Pippi éjfél után megjelent a bálon, termetéhez mérten nagy feltűnést keltve.
A rohamosan élénkülő gyereket hónunk alá csapva elhajtottunk a bálról így a szervezők idén nem osztották ki a bálkirálynőnek és párjának járó díjakat. Elmenőben a Hilton Hotel folyosóján még azért elcsíptünk egy rövid jelenetet:


Ja, és másnap visszavittük a boltba Andi bálra vásárolt cipőjét. A pénzt simán visszaadták, a blokkot lepecsételték, a cipőt meg se nézték. Ez Amerika!

2011. november 27., vasárnap

Cleveland-i lángos

"-Betetted a laptop töltőt?
-A ruháidat pakoltam el. A töltő a te dolgod volt.
-Akkor most le fog merülni. Miért nem tetted be a töltőt?
-A ruháidat pakoltam el. A töltő a te dolgod volt.
-Így hogy nézzük meg a leveleinket?
-A ruháidat pakoltam el. A töltő a te dolgod volt."
Így történt, hogy szerda óta nem tudtunk blogot írni. 

A pincénket elborító szennyvíz bűze elől Clevelandig menekültünk. Látogatásunk fantasztikusan izgalmas volt! A következő héten erről fogunk részletesen beszámolni. 


Címadó videónkon pedig Törpikénk kerti sütögetését tekintheti meg a kedves érdeklődő:


2011. november 22., kedd

A vita

Már szeptemberben kiderült, hogy Dr Morrow komolyan veszi a tárgyát és aprólékosan mindent számon kér a tesztekben. A legkeményebbnek azonban "a vita" tűnt. Csoportok, előre megadott témákban, tudományos vitát folytatnak.
Témák: az állatkísérletek engedélyezése vagy tiltása, az őssejtkutatás, a kémiai kasztrálás lehetősége visszaeső szexuális bűnelkövetők esetében. Ez utóbbit kaptuk mi és mellette kellett érvelnünk. Csoportunk egy tagja az utolsó pillanatban megbetegedett, így bizonyos vonatkozásait a témának ajánlatos volt elkerülnünk. Én amúgy élveztem a helyzetet, és amikor eszembe jutottak az angol szavak szerintem el is tudtam mondani. Bár ez nem mindig volt egyértelmű a szembenülő vitapartnerek arcáról.
A vita eredménye és értékelése 2/3 részben a tanár és egy harmad részben a többi diák értékelése alapján lesz.
Miért érdekes ez? Szerintem a vitatkozás nagyon jó módszere lehetne a számonkérésnek középiskolában és egyetemen is. Középiskolában mindenképpen segítené a kifejezőkészség fejlesztését, illetve a logikus gondolkodás pallérozására is alkalmas lenne. A csoportos elrendezés pedig alkalmas lehet a kooperatív munkamód gyakorlására, illetve a számonkérés során a társas támogatás segíthet oldani a vizsga helyzet feszültségét.

2011. november 21., hétfő

textbook

Eddig úgy tűnhetett, hogy nagyon lapítok a tanulmányaimmal kapcsolatosan. Sokakban biztos az is felmerült, hogy biztos nem is járok egyetemre. Most azonban megtöröm a csendet és ha nem is részletesen de beszámolok az iskolai tankönyveimről.
Miért pont a könyvekről? Azért mert nagyon jók!
A legtöbbször részletesen de olvasmányosan közelítik meg a témát, és az átfogó megértésre törekednek. Véleményem szerint nem vesznek el már az első fejezetnél az apróságok között, hanem igyekeznek érdekesek és érthetőek maradni, ami nélkülözhetetlen a tanuláshoz. A képek és ábrák legtöbbször nagyon jók. Ezt a viselkedés biológiai alapjai című tárgyunk esetében különösen fontosnak tartom, hiszen, emlékszem mennyire nehéz volt megfelelő ábrát az agy különböző területeiről. A különbséget ott tudnám megfogni, hogy egyetemistaként kb. utáltam a hasonló tárgyat, most pedig ez a kedvencem.  Természetesen a tanár is marha jó, de róluk majd később.
 A jó könyveknek áruk is van: eszméletlenül drágák.
Az irodalomjegyzékben szereplő könyvek 123$, 136$, 133$ és 14$ az Amazon.com-ról rendelve újonnan tehát összesen kb. 81.200Ft , míg ugyanezek az egyetemi jegyzetboltban jóval drágábbak, ha éppen kaphatóak.A fenti listában legdrágább 216$-ért volt kapható!!!! 
Itt szeretném megjegyezni, hogy az amerikai diákok és a tanárok is hihetetlenül túlzásnak tartják ezeket az árakat, többen jelzik is, hogy a régebbi kiadások is megfelelőek. 
Nekem természetesen az ő jelzésük nélkül is megfelelő volt az eggyel korábbi kiadás, így 50$ alatt maradtam az említett 4 könyvvel.



2011. november 20., vasárnap

gyurma

Tündérkénk okosodik és első alkotó korszakába került. Gondolatait, érzéseit agyag helyett, házi készítésű gyurmába önti. Édesanyja filmre vette az elmélyedt alkotás pillanatait. Nézzük, hogy alkot a kis Krasznai:

Ha valakiben felmerülne, hogy direkt készítünk ilyen felvételeket a gyerekről az téved. Ezeket a helyzeteket az élet szüli és merő véletlen, hogy pont jelen vagyunk, pont kamerával a kezünkben. De tényleg!

2011. november 16., szerda

Rock and Roll

Ízlés dolga, szóval nem vitatkozom senkivel: a 60-as 70-es évek nagyszerű rockzenei örökséget hagyott ránk.
És ez a zene még mindig baromi jó!
Sok együttes Amerikából indult, meg Woodstock is itt volt, szóval van egy hagyománya itt ezeknek a dolgoknak.
Megérkezésünk után hamar feltünt, hogy alkalmasint Led Zeppelin vagy Deep Purple szól a rádióból és együtt dúdoljuk a nótákat a vidám lakosokkal a különböző boltokban.
Tegnap egy hosszú napot töltöttem a tapéták világában és volt időm tanulmányozni a különböző rádióadókat és megtaláltam!

Pink Floyd, Roling Stones, Led Zeppelin, ACDC, Aerosmith, Jon Fogerty, és sokan mások, az újabbak közül Van Halen, Bon Jovi, Bryan Adams. Itt a leggyakrabban játszott számok listája, csak hogy csorogjon a nyála mindenkinek, akinek Sláger rádión kellet felnőnie! (Számoljátok meg a Pink Floydokat!)
http://wgrf.tunegenie.com/tophits/
Érdeklődőknek itt a rádió honlapjának linkje, érdemes böngészni, mert jó keresztmetszetet ad a helyi lakosság egy széles rétegének lelkivilágáról.
http://www.97rock.com/

2011. november 15., kedd

apa-lánya

Na elkészült az első igazi apa-lánya fotó. Éppen megpihenünk a nagy munkában, közösen uzsonnázunk és a világ dolgairól beszélgetünk. Éljenek a lányos apák és az apák lányai, no meg az anyák!



2011. november 14., hétfő

parkolás

Nem minden szabály értelmes. Erre példa a parkolási rend Amerikában. Ha egy utcában csak az egyik oldalon van hely parkolni, akkor az igazságosság okán a hét egyik felében az egyik oldalon, míg a hét többi napjain a másikon kell letenni a kocsit. A mi utcánkban hétfőn és csütörtökön kell átparkolni a túlsó oldalra.
Ez általában mindenkinek megy, bár este 6 óra után egy darabig szlalomozni kell az itt is ott is parkoló kocsik között.
Ez önmagában nem lenne annyira érdekes, de ma 70 percen keresztül eldugult az utca, mert valaki későn ért haza és nem tudott átállni, illetve egy másik autós nem vette észre, hogy nem hagy helyet az átmenő forgalomnak azzal, hogy a túloldalon megáll. A rendőrség kiszállt, határozottan megbüntette a tilosban parkoló autót majd megfordult és kihajtott az amúgy egyirányú utcából, a korábban és később érkező polgárok pedig masszívan nyomták a dudát a házunk előtt.
Néhányukat megszántam és kikiabáltam, hogy forduljanak meg, mert erre most nincs tovább. A bátrabbak persze megpróbáltak átférni a résen. Többeknek sikerült is, akinek meg nem az méltó bosszút állt a tehetetlenül parkoló autók meghúzásával!

2011. november 13., vasárnap

Lakásunk

Itt élünk.
A ház alapvetően fából épült. A szakemberek szerint a deszka falak között újságpapír alkotja a szigetelést. Ez jó, bár Mezopotámiában már Krisztus előtt 3 ezer évvel is használtak téglát, ami azért sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb energetikai szempontból.
Kint nemrég festettünk.
Bent a  falon a kávé szint még az előző lakók kenték fel. Reggelente a csészébe persze sötétebben szeretjük, a falon meg talán kicsit világosabban, de már egész megszoktuk, szinte fel sem tűnik. De beszéljenek a képek!
A Két nappali (igazából az egyik ebédlő lenne):

A konyha és a kamra:


A hálószobák és a dolgozó. Mindenkit megnyugtatnék, hogy a képek régebben készültek, így a gyerek matracánál már van falvédő, biztos nem fázik meg a kis pötty.
Ja, és mi is rétegesen öltözködünk.




A dekoráción folyamatosan dolgozunk, de jelenleg spártai egyszerűséggel éljük hétköznapjainkat.
Küldjetek pénzt, éhezünk!


Még egy kép a pincéről az első vagy második csatorna dugulás után. Háttérben a fűtési rendszerünk kazánjai. A rendszer leginkább a hajszárítóhoz hasonlítható. A födém szintén deszka, a ház alapja jól láthatóan kőből van. A ház állítólag 100 éves is van, de erre azért nem esküdnék meg.

2011. november 9., szerda

Mókus újra

A választási bizottság szerint a szavazás érvényes volt. Köszönjük a választópolgárok részvételét!
A helyes megfejtés a 6 volt. A képen pirossal jelölve szerepel az összes látható mókus. A lombok és a fatörzsek mögött biztos, hogy vannak még, így akik ezt a lehetőséget választották, igazuk van. A fölső sorban baloldalon nem feltétlenül tűnik mókusnak, ami mókus, így egy bizonyos dioptriaszámon túl az 5 is teljesen megfelelő tipp! Minden nyertesnek gratulálunk!


Emlékeim szerint amikor a fényképezőgépet elővettem, akkor 8 mókust próbáltam lencsevégre kapni...

2011. november 7., hétfő

Stop All Way

Boldog autók országa: Amerika! Benzin kb. 200Ft/l, széles autópályák, városi elkerülő utak, nagy távolságok. Pirosnál szabad a jobb kanyar és gyakran van central lane, ami az út közepén húzódó kanyarodó sávot jelöl, amit mindkét irányból lehet használni. Boldog autók?


Röviden a buffaloi rozsdáról, a csapadékos tél miatt az utakat extrém mód sózzák, az eredmény rohadó alvázak minden mennyiségben. De ez semmi.
A legőrjítőbb a sok stop tábla. Képesek egy lakóövezet minden kereszteződését minden irányból stop táblákkal tele rakni, ez a stop all way. Láttam már olyat is, hogy 10 méteren belül két stop tábla volt. Persze keresztforgalom nélkül!!!!

A stop all way úgy működik, hogy mindenki megáll és aki először volt ott az mehet, aztán a második, és így tovább. És ha egyszerre érnek oda hárman? Akkor jobbkéz szabály. Persze ezt sokan nem tudják és ezért mindenki előre enged mindenkit és mindenki mosolyogni próbál.
A közlekedés evolúciója egyértelműen az elsőbbségadás kötelező tábla felé mutat, de itt ezt csak nagyon ritkán használják: körforgalom előtt.
A lámpák nincsenek összehangolva. Olyan, hogy zöldhullám kb. 3-4 lámpa hosszáig működig egy magasabb rendű úton, egy pici kereszt utcánál akár minden sarkon várni kell, mert pirosat kapsz. Persze ez utcánként változik. Szóval ez olyan közlekedési Kinder-tojásként is felfogható.

Két elméletem van:
1. Az eszméletlenül lelassított, szakadozott városi közlekedés odavezetett, hogy az amerikaiaknak elegük lett és feltaláltak az autópályát és mindenhová ilyet akarnak építeni, tehát képesek a legszebb városképet is feláldozni és kettévágni egy várost vagy utcát egy jó kis autópályával.

2. A KRESZ kidolgozatlanság gyakran megoldhatatlan bonyolultságú helyzeteket eredményez, amiben az autóvezetők (16-100 éves korig, de komolyan! Itt a nagyik Chevrolet-tel, meg Jeep-pel járnak!) megijednek, és általában megállnak. Ez a félelem tartja fenn az előzékenységnek tűnő rendszer látszatát.

Megjegyzések/commentek

Sokan panaszkodtak, hogy nem megy a kommentelés, azt hiszem megoldottam a fejtvényt és most már mindenki hozzá tud szólni mindenhez! A bejegyzések alatt található "0 megjegyzés" na erre kell kattintani és előjön egy kis szerkesztőmező ahová mindenki leírhatja a gondolatait! Hajrá!! Aki szídja gyerekemet azt letiltom!
Tehát SZÓLJATOK HOZZÁ mostantól!

2011. november 6., vasárnap

Amish

Amerikai kalandozásunk egyik legizgalmasabb szelete, hogy találkozhatunk a legkülönfélébb népek, nemzetek tagjaival, akik a történelem viharaiban vagy a jobb élet reményében idevetődtek.
Európából származnak az amisok is, akiket régies viseletükről és nagyon konzervatív életmódjukról ismer a világ. Nyelvük a pennsylvaniai német dialektus,  lovaskocsikkal járnak és jellemzően földműveléssel, illetve hagyományos kézműiparral foglalkoznak. Szigorú egyszerűség jellemzi őket, tartózkodnak a modern technika vívmányaitól és az alkoholtól is. Nem fizetnek biztosítást, nem használnak autót és nem kérnek támogatást az államtól. A társadalomból kivonulva igyekeznek élni a saját szabályaik és elsősorban a Biblia szó szerinti útmutatása szerint.
 Tiszteletlenségnek tartják, ha lefényképezik őket, ezért őket nem fotóztuk le, de tanyáikról készítettünk néhány képet.
Célunk kultúrájuk megismerése volt, de az autóból való integetésnél nem jutottunk sokkal messzebbre. Láttunk férfiakat, nőket, gyerekeket dolgozni, végezni a mindennapos feladataikat.

Néhány boltot is megnéztünk, ahol a kézműves termékeket és ételeiket árulják. Próbáltunk szóba elegyedni néhányukkal a boltokban, de a távolságtartás érezhető volt részükről, mi pedig inkább elefántnak éreztük magunkat az ő életükben. (Érkezésünk órájában a a település határában egy lovaskocsiban utazó amish családot letarolt egy személyautó és a hírek szerint egy két éves kisfiú halt meg a balesetben, a többi 4 gyereket és anyukájukat kórházban ápolják.)
 Zárkózott életvitelük, gondolkodásuk folyamatos kritikának van kitéve a társadalom által, persze a másik oldalról terményeik, állataik és ételeik iránt nagy a kereslet, hiszen az általuk megtermelt dolgok valóban 100%-ban bio-élelmiszerek, illetve áruk is mindenki számára megfizethető (egy rendes méretű disznó felvágva, feldarabolva 100$)!

Jelenleg Amerikában a legdinamikusabban növekedő közösség az amishoké (1920-ban 5 ezer fő, 2010-ben 249 ezer fő). Bővebben itt lehet róluk olvasni:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Amisok
http://en.wikipedia.org/wiki/Amish

A kisváros közepén megkóstolhattunk különböző Amish süteményeket és más finomságokat. Az apple cider (meleg, fűszerezett alma ital) a társaság kedvence lett. A képen lányunk birkózik egy hatalmas amish lekváros fánkkal!

2011. november 2., szerda

Freecycle

Amerikában nagy hagyománya van a kapitalizmusnak, a fogyasztói társadalomnak, az internetnek, a civil kezdeményezéseknek és az önkéntes munkának. Ha ezeket betesszük egy pohárba és jól összerázzuk, majd kiborítjuk az asztalra, akkor a Freecycle nevű kezdeményezést kapjuk.

A mozgalom Arizonából indult, ahol egy lelkes ember létrehozott egy levelezőlistát a városában, hogy akinek van valami fölöslegessé vált tárgya, eszköze, stb, és éppen ki akarná dobni, írjon előbb egy emailt, hátha éppen valakinek pont arra a dologra van szüksége.
A legfontosabb szabály, hogy a tárgyak nem pénzért cserélnek gazdát, hanem szigorúan ingyen, kereskedők azonnal kitiltatnak az oldalról.
A wikipédia vonatkozó bejegyzése szerint
(http://en.wikipedia.org/wiki/The_Freecycle_Network)
több mint 8 millió tagja van a hálózatnak világszerte.
Magyarországon is működik a freecycle? IGEN, Budapest, Pomáz és Székesfehérvár!
Miért írok erről? Kitalálhatjátok, hogy még Budapesten ismertem meg ezt a hálózatot és itt Buffaloban is hamar csatlakoztam a körhöz. A különbséget úgy tudnám érzékeltetni, hogy Budapesten csak felajánlottam tárgyakat, míg itt Buffaloban csak elfogadok, illetve kérek tárgyakat. Eddig szereztünk bakancsot télire, több zsák gyermekjátékot, két zsák férfi ruhát. Egy kerti műanyag homokozó medence sajnos nem fért be az autóba... Péntekig egy 1913-as Singer varrógépért is elmehetnénk.

2011. november 1., kedd

Mókusok

Említettem már korábban, hogy hihetetlenül sok mókust lehet látni ezen a vidéken. A Magyarországon inkább rejtőzködő állat, itt rendkívül elterjedt és szapora. Igazából, ha jobban megnézzük őket, akkor látszik, hogy a vérvonaluk közel van az egerekéhez. Szóval, a patkányokéhoz is. Vagyis, hogy az itteni mókusok olykor cukik, olykor patkányszerűek. Sajnos egy szem sünt nem lehet itt látni, szóval a sün rajongóknak ezen az úton is üzenem, hogy óvjuk a SÜNÖKET!

A jubileumi századik mókus fekete volt (balra). Szomszédunk, Lomboska, elmaradhatatlan része a reggeli látványnak (jobbra)!
 

További mókusos képeink itt láthatók:
https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=115776131736544893662&target=ALBUM&id=5670204069814520337&authkey=Gv1sRgCMf9soHovaPThQE&feat=email

Aki pedig szavazni szeretne, megteheti: Mennyi torontói mókus látható a következő képen?