Aki ismer, az tudhatja, hogy gyakorlott bálkirályként (Margit Bál, 2009) nem esik nehezemre részt venni ilyen rendezvényeken bár kerülöm a feltűnést: a lazacot mindig sötétben eszem meg kanállal.
Az elegáns rendezvény több mint kétszáz résztvevője vidáman töltötte az estét, ahol a Continental zenekar és jó hangú énekesnőjük klasszikus amerikai slágereket játszott (John Fogerty, Elvis Presley), természetesen tekintettel az idősebb résztvevőkre két sebességgel lassabban. Régi idők magyar filmslágerei is felhangzottak, amelyekre öröm volt táncolni. Az elmúlt húsz év terméséből egyedül a Republic "67-es út" című dala csendült fel. Bár amikor Kispál és a Borz után sóhajtoztam, akkor a "Kicsit szomorkás a hangulatom" kezdetű dalt eljátszotta a banda.
A bál egyik fénypontja az idei elsőbálozók keringője volt, akiket név szerint bemutattak és a lányokat az édesapjuk vagy nagyapjuk adott át az ifjú partnernek.
Lenyűgöző élményt jelentett a helyi Regős néptánc együttes produkciója, amelyet a bál közönsége néma csendben, teljes figyelemmel majd kitörő lelkesedéssel fogadott! (A csapat nem olyan rég Kárpát-Medence-i körúton is volt!)
A rendezvény nem volt bababarát, így bébiszitter vigyázott a kisebbik szépségre, míg a nagyobbik szépséggel tangóztunk a parketten. Az élet persze nem ilyen kiszámítható, így Pizsomás Pippi éjfél után megjelent a bálon, termetéhez mérten nagy feltűnést keltve.
A rohamosan élénkülő gyereket hónunk alá csapva elhajtottunk a bálról így a szervezők idén nem osztották ki a bálkirálynőnek és párjának járó díjakat. Elmenőben a Hilton Hotel folyosóján még azért elcsíptünk egy rövid jelenetet:
Ja, és másnap visszavittük a boltba Andi bálra vásárolt cipőjét. A pénzt simán visszaadták, a blokkot lepecsételték, a cipőt meg se nézték. Ez Amerika!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése