Magyar énekek idegenben

A (feltehetően igen pontatlan) hivatalos amerikai statisztika szerint 1922-ben 474 ezer magyar élt az USA területén, a hivatalos magyar adatok 1915-ig majdnem 1 millió 300 ezer amerikai kivándorlóról tájékoztatnak, de a becslések akár két milliós számot állítanak a kiegyezést követő időszaktól kezdődően.Ebben az időszakban kivándorló magyarok főleg nincstelen zsellérek voltak akik szerencsét próbálni indultak az újvilágba és bányákban, gyárakban, kohókban találtak fáradságos, egészséget nem kímélő munkát. Emléküket elsősorban régi bányász települések temetőiben találhatjuk meg, illetve az általuk épített templomok őrzik nyomaikat.

Életüket régen elfeledett írók művei is őrzik, közülük Kemény György (1875, Garadna-1952, Detroit) költészetét mutatta be Várdy Huszár Ágnes professzor a clevelandi Magyar kongresszuson. Az izgalmas előadáson Kemény György epikus költeményét mutatta be, amely Vas András csikós viszontagságos, de szerencsés végezetű életútjáról szól. Álljon itt emlékül az akkori magyaroknak egy vers az írótól.

Kemény György: Fejfák (1908)

Temetőben jártam. Szegény, jó anyámnak

A sirját kerestem.

Megakadt a szemem sok, magyar irásu

Fejfán és kereszten.

Meg-megálltam néhol, el-elolvasgattam

A fejfák irását...

S tudj az Isten, miért, nem tudtam, elnyomni

Könnyeim hullását.

Távol idegenben szegény, jó anyámnak

A sirját kerestem.

S a jövőnket láttam sok, magyar irásu

Fejfán és kereszten.

Habár élni látszunk, egyre temetkezünk

Messze földet járva...

Nem teszünk egyebet, mint betüket vésünk

A magyar fejfákra.

Rám kattintva találsz még jópár Kemény György verset.