Hasonlít ugye?

Micsoda kincsek vannak az interneten? Egy kedves kommentelő jóvoltából itt vannak az alteregóink. Éppen csak két gyerek hiányzik, meg talán az én hajam dúsabb.

És most legyen itt a reklám helye a hölgy festőművész, aki családi történeteket is megfest ha megkérik rá, sőt mesekönyvet is ilusztrál, és más használati tárgyakat is készít. Akinek tetszik látogasson el a honlapra: http://www.hokata.hu/

Augusztus 20., Buffalo

Nagy öröm számomra, hogy Szent István királyunk ünnepén itt lehetek és innen a pódiumról hirdethetem büszkén, hogy népünk több mint 1100 éve él a Kárpát Medencében.

Szent István király Vajk néven született egy törzsi szövetségként működő országban. Apja szándékai szerint keresztény lett a nyugati rítus szerint. Követte apját a fejedelmi székben, ezzel szakított a törzsi hagyományokkal.

Feleséget is külföldről hozott, a bajor herceg lányát Gizellát vette el, ezzel a későbbi német-Római császár II.Henrik sógora lett. Koronát is nyugatról kapott és Krisztus után 1000-ben megkoronázták Esztergomban. Ezzel pedig megalapult a független Magyar Állam.

István uralkodása ennek a fiatal államnak megszilárdításáról és megvédéséről szólt. István súlyos politikai döntést hozott azzal, hogy Nyugati mintára egy keresztény feudális államot kívánt létrehozni. Vállalta a döntés felelősségét és szembement a többi törzsi vezetővel és a nép keletről hozott hagyományaival. Uralkodása első évtizedeiben több törzsi vezetővel kellett fegyveresen is szembeszállnia. Az országot kívülről is meg kellett védenie, hiszen a Bizánci birodalom és a Német-Római császárság, közé volt beékelődve országunk. Hiába volt felesége a bajor herceg lánya a német-római császár támadást indított az ország ellen 1030-ban, de István sikeresen megvédte független államát.

Szent István az országot a kereszténységhez és Nyugat Európához horgonyozta le. Szent István király olyan stabil alapokat épített, hogy országának határai 900 év múlva is ugyanott voltak, az általa kialakított közigazgatási megyerendszer és az egyházszervezet szinte alig változott e hosszú évszázadok alatt.

Sokan azt mondják rólunk magyarokról, hogy hajlamosak vagyunk a búsongásra, a szomorkodásra. Ahelyett, hogy a jövőre tekintenénk, inkább a múlton rágódunk és siratjuk azt ami elveszett.

Szent István halála előtt a Szűzanya oltalmába ajánlotta az országot, mert nem volt biztos benne, hogy állama megmarad a külső ellenségek és a belső széthúzás közepette.

Büszkén jelenthetem István állama elmúlt ezer éves. Túlélte a tatárjárást, az oszmán törökök 150 éves látogatását. Túlélte a Habsburg igát, túlélte Trianont és túlélte a náci német birodalom és a Szovjetunió barátságát is. Több mint ezer éve áll Magyarország. Büszkén kiálthatjuk a világba, hogy nemzetünk él!

Az elmúlt vasárnap befejeződött londoni olimpián, az egész világ láthatta, hogy Magyarország él.  Sportolóink 17 érmet szereztek, 8 különböző sportágban, és további négy másik sportágban szereztek helyezéseket. Minden nehézség és rossz körülmény ellenére a Magyar himnusz  8 alkalommal hangzott fel Londonban. Külföldi újságok is cikkeztek Magyarország fantasztikus szerepléséről.

A magyar diákokat örömmel fogadják a világ iskoláiban. Tanáraik elismeréssel szólnak róluk és dicsérik a munkájukat.

A magyarok jelen vannak Észak-Amerikától kezdve Ausztráliáig minden kontinensen. Szent István összefogásra bírta a Kárpát medence magyar törzseit, ha lehetett szép szóval, ha kellet erővel. Lépjünk mi is István nyomába és kontinenseken át fogjunk össze, hogy Magyarország a remény helye legyen Európa közepén. És ha megállunk és hátranézünk népünk több mint 1100 éves történelmére, akkor húzzuk ki magunkat és legyünk büszkék arra, amit elődeink letettek a világ asztalára, legyünk büszkék nyelvünkre, kultúránkra, hagyományainkra és sikereinkre. 

Zárásként álljon itt egy részlet Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből:

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Új korszak

Elkerülhetetlen, hogy annak életébe aki kontinenseket szel át, ne történjenek változások. Így történt ez a mi Csokitündérünkkel is!

• Visszatérve Amerikába legnagyobb szomorúságunkra kislányunk elhagyta a " Nyanyi"-s korszakot és az anyára váltott. Ez a téma még mindig gyász alatt van!
• Elég volt a pelenkából!!! Persze azért nem mindig! :)
• A régi rajongás a buszok irányába eltűnt, viszont a benzinkutak állandó figyelmet kapnak! Elhaladván ezen objektum mellett az öröm sajátos hangsúlyával kiabálja valaki a hátsóülésről: BENZINKÚÚÚT!

• Amióta a plébánián tanyázunk, rengeteg új emberrel ismerkedtünk meg. Köztük Peggyvel is, aki itt dolgozik. Csokitündérünk tanulván -de inkább játszadozván- a nevet az első időkben Piggy-t mondott (szerencsére csak magunk között). De mostanra már csak a hivatalos nevet használja, azt viszont nagy örömmel és sokszor!

  De ami örök, az a "blue"... :)

Böfögéstan

a böfögést tanulmányozzuk

Talán ez lehetne a magyar fordítása a GROSSOLOGY nevű kiállításnak, amit a minap tekintettünk meg a Buffalo Science Museum-ban. A kifejezés lefordíthatatlan: egyszerre utal az anatómiára és a testünk büdös, csúnya, udvariatlan részleteire. Ha belegondolok a csontok latin neveinek megtanulása mellett valóban fontos tudnunk, hogy miért hangos ha pukkantunk egy jó adag Jókai bableves után. Mi is a takony és mennyi termelődik belőle egy nap? Miért is kell alkalmanként böfögnünk? Hogyan is működik a hányás?
A kiállítás egy nagy-sikerű könyv alapján készült és járja a világ (USA) múzeumait.

jobbról haladva: száj, nyelőcső, gyomor, végbél

A tudományos ismeretterjesztés ilyen szenzáció kereső formáit nem mindenki fogadja egyforma örömmel, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy az USA-ban hosszú ideje küzdenek azzal, hogy a természettudományok nem igazán foglalkoztatják a gyerekeket. Ennek a folyamatnak a megfordítása is egyik célja az ilyen jellegű programoknak. (De akkor, hogy lehet, hogy a kutatás-fejlesztés terén mégis annyira elől tud haladni ez az ország? Természetesen mert máshonnan költöznek Amerikába a kutatók. Ez a brain drain, az agyelszívás.)

Takony, Takony, Takony

Mi azért jól szórakoztunk a pollenágyúval, persze a fránya orrszőröktől nehéz volt eljutni a légcsőbe. Tündérkénk többször lecsúszott a nyelőcsövön a gyomorba, és hosszan nyomtuk közösen a fingó gombokat. A gyomorkorgás hangja is tetszett a gyereknek, de a műtőasztalon is hosszan szedegette salátaszedővel a különböző gumiszerveket. És természetesen nagy figyelemmel hallgatta Nelsont, a náthás óriást, akinek csap alakú orrából időnként kikandikált egy hatalmas takonycsepp.
A múzeum további termeiben kitömött állatokat és kisebb dinoszaurusz csontvázakat tekintettünk meg, és hosszan játszottunk (nem először) a múzeum hatalmas játszóházában, amely a kicsi felfedezőknek épült.

Uram, a késemért jöttem

"Nekem a Balaton a Riviéra"

Nyári szünet helyett munka, nyaralás helyett költözés. Így mulat egy magyar úr az USA-ban. Ne féltsen minket senki se: nem unatkozunk!
Presque Isle, Erie, PA

Egy napot töltöttünk itt barátokkal és kipróbáltuk, milyen a világ legnagyobb édesvízkészletében (Nagy tavak) fürödni. A helyieknek ez Balaton, nekünk ez tengerpart.

Risztov Évi, edzés után

               Megjegyzés a motorház alól: Ez egy State park. Az állam (jelen esetben Pennsylvania) tartja fenn és működteti a köz örömére. Hasonlóan szép helyek vannak New York államban is, ezekről is majd bemutatunk párat. Általában hatalmasak ezek a parkok, és hétvégenként a városi népek inváziója idején zsúfoltak, egyébként nyugalmas, szép zöld parkerdők.

kicsi férfi szívek vigyázzatok

Londonra tekintve

Amerikából nézve a világ máshogy gömbölyű. A rádióban meghallgathattam, hogy örülnek az USA-ban a tornász lányok váratlan aranyérmének és hogy mindennap kiemelik az aznapi érmeseket. Láttunk virágokból kialakított dekorációt amely győzelemre biztatja a környék egyetlen olimpikonját. Az itteni éremtábla kicsit más: nem az aranyérmek szerint állítják sorrendbe az országokat, hanem az összes megszerzett érem alapján. Ez az USA-nak mindegy, ők mindenképpen az elsők. Nekünk már nem feltétlenül, hiszen ebben a rendszerben "csak" 14.-ek vagyunk a listán. A New York Times izgalmas diagramjain böngészhetjük az elmúlt olimpiák eredményeit (az évszámokra kattintva). Ezen a diagramon a népességre vetített eredményeket is megtekinthetjük! Az itt látható kis videón pedig a 100 m-es síkfutás eredményeinek alakulását tanulmányozhatjuk az olimpiák történetében. Megéri megnézni!

Athén óta megkopott olimpiai lelkesedésem tért most vissza és jó volt együtt szurkolni, szorítani a magyar sportolókért. Talán otthon hajlamosak vagyunk csak az aranyérmeknek örülni, de ha látnánk a sok befektetett munkát, az állandó edzéseket, hóban fagyban vagy éppen a tűző napon. Talán ha több ember sportolna, nem is versenyszerűen, csak rendszeresen, akkor tudnánk értékelni az összes eredményt. 

Szóval örüljünk és vigadjunk a magyar sport újabb nagy sikereinek! 

Építsünk sportpályákat, vigyük gyerekeinket edzésekre és nézzük meg őket amikor szárnyaikat bontogatják, hogy aztán egy egész ország örüljön nekik! 

babakocsi

Délelőtt indulván a  buffaloi Science múzeumba csöndesen észleltük West Tupperrel, hogy nincs meg Csokitündér játékbabakocsija. Tegnapi hazaérkezésünk káoszában valószínűleg kint felejtettük a parkolóban (és nem az autóban)
Mit sugall a magyar gondolkodás? "ELVESZTETTÜK, ELLOPTÁK, SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJUK!!!"
Úgy, mint a biciklit...mondjuk azt pont viszontláttuk. :(

Hogy mondjuk ezt meg egyetlen szemünk fényének?! Mert ha a plüssmaciról vagy egy könyvről lenne szó (persze Bogyó és Babóca, no meg Boribon kivétel), nem lenne ilyen nehéz a helyzet, de a babakocsi, ami szinte mindig körülötte van, az már komoly veszteséget jelentene!

De a féltő apa, nem adván fel a dolgot, benézett a parkoló és a plébánia közti tornaterembe -ahol valószínűleg nyári táboroztatás címén minden nap vannak, -, és rá is bukkant a kincsre! 

Valaki aki megtalálta, nem felkapta és hazavitte, hanem betette a tornaterembe, gondolván, hogy valakinek nagyon hiányzik. 

Kár, hogy a bicajomnál nem így gondolkodott az illető.

Hatalmas megkönnyebbülés töltött el mindkettőnket, így újra lelkesen vághattunk neki testünk furcsa hangjait és illatait bemutató kiállításra.

2012.08.03

középen Babóca a katicalány :)

Pár napja Csokitündér is belépett a kétéves nagylányok táborába!
Már jó régen kitaláltuk neki az ajándékot, hisz egészen Magyarországról hoztam nyári látogatásomkor.
Kedvenc mesekönyve közé tartozik a már sokak által ismert Bogyó és Babóca, de a Boribont is nagyon kedveli.
Sőt, Boribon szerves részét képezte a felkészülésnek, hisz az előző napokban az ő 3. születésnapjáról olvastunk, így életkorának számát tekintve sem érte váratlanul a torta  és a gyertyaelfújás. (Köszi "Maki":))
Szóval ajándékötlettel a zsebünkben, minden vásárlási kapkodás nélkül vártuk a nagy napot.
Ámde a születésnapot megelőző nap betértem - a kevésbé jól szituált népek boltjába, ahol minden használt, de általában jó minőségűek és nagyon olcsók - a Thrift Store-ba és nem tudtam a szememet csukva tartani és alaposabb állapotfelmérés után otthagyni más gyerekek martalékául a szülinapi csomag újabb darabját! :)
Mivel nagyon közel van hozzánk ez a bolt, nem volt sok időm gondolkodni, hogy hogy is fogom ezt a  8 dolláros gyöngyszemet a ház urának úgy felvezetni, hogy ő is egyből azt érezze amit az anyai szív, amikor nem tudja otthagyni a játékot, de a GYERMEKÉRT MINDENT hozzáállás sok bátorságot adott!!! :)
Neki 10 percig  tartott míg végre sikerült kiráncigálnia az új családtagot picinyke autónkból, de nem titkolom nekem is szükségem volt időre, hogy a játék beszuszakolása után pocakom és én is beférjünk a kormány és az előrehajtott üléstámla közé, úgy hogy a KRESZ szabályainak megfelelően hazavezessem az autót.
Gondoltam majd félrevonulunk Csokitündérrel, hogy kitakarítsuk azt, és ne zavarjuk az újabb diploma megszerzéséért teperő férjet/apát a tanulásban, de mikor látom, hogy minden tudományt félredobva odaül mellénk és lelkesen tisztítja a koszt a játékról, minden izgalmam elszállt a könyvelést illetően!
De hogy miről is van szó? Ez egy babakonyha, csappal, sütővel, mosogatógéppel, szekrénnyel, víztárolóval, asztallal meg amit még ki tudunk belőle hozni.

Szívünknek kedves játszótér

Az elmúlt pár hétben összebarátkoztunk azzal a kínai anyukával akinek férje magyar (de Kínában élnek) és két gyereke van.
Így történt, hogy míg a nagyobbik lány nyári táborban fejleszti az angolját (amit már 6 évesen szinte perfektül beszél a magyar és a kínai mellett), mi a kisebbikkel szoktunk a játék mellett ismerkedni a kínai nyelvvel!  Első alkalommal félve kérdeztem meg, hogy ő már szavakban, mondatokban beszél? Botfülemnek nem volt egyértelmű, hogy a kislány kínaiul beszél vagy még csak közelít affelé! :)
Szóval egyik nap elhívtam őket egy általunk már ismert és szeretett játszótérre, ahol még homokozó is van! Nagy örömmel vettük észre, hogy a nyári időszakban medencében is hancúrozhatnak a gyerekek.
Ami még a szülőnek is nagyon jó, hogy a víz mélysége nem haladja meg a 50cm-t, így még a mi kis földszintesünk is önműködően tud közlekedni és játszani benne. Ha megunta, irány a játszótér, majd vissza a vízbe!

Persze az amerikai biztonságnak megfelelően van lifeguard is. :o)
Mert tényleg élő dolog, amit már a "Baywatch"-ban láthattunk: a strandokon "beach" -eken vannak életmentők, vagyis ahhoz hasonlók, aki hangosbemondójukon szólnak, ha labdázol a vízben vagy nagyon gyorsan mozogsz, ugrálsz, ne adj Isten karúszóval viszed be gyerkőcödet a vízbe!
De legalább sok a homok! Ha úszni nem is lehet nagyon, jó kis homokvárat lehet építeni, úgy hogy közben tiszta sár vagy, ami kellőképpen nagy örömet okoz a mi kétéves Csokitündérünknek.

ui: ha a rendszergazda hazaér és lesz ideje, teszünk még fel képeket

Magyar iskolatábor

Amikor a regnumi cserkészek közé keveredik...

Amerikába való visszatérésünk után pár nappal újbol útra kerekedtünk -de most velünk jött Máté is- egészen Fillmore-ig. 
Furcsa, számomra ismeretlen érzés volt a táborhelyre megérkezni . Hogy miért volt furcsa?
Az, hogy autóval mentünk  az erdei táborhelyre az kevésbé, de amikor kivettük az autóból a gurulós bőröndöt, hogy bevigyük a barakkba, egészen hülyén éreztem magam. Persze rajtam kívül senki más, csak hát táborba gurulós bőrönddel?!?!?!?!? Hová jutottam?! Mentségünkre szolgáljon, hogy itt Amerikába nincs másunk.
Hisz a tábor a túratáskáról a bakancsról, sátorban alvásról, patakban fürdésről, esőben vizes ruhában való kirándulásról földön evésről és persze a kihagyhatatlan tigriskrémről szól! Na jó, azért a sok nevetésről és életre szóló játékokról és élményekről sem feledkezem ám meg!
Meg is ragadom az alkalmat, hogy ezt megköszönjem annak a rengeteg már megkorosodott, családos :) (puszi nővérkém) felnőttnek akik minden évben több alkalommal is részesítettek minket ilyen élményekben!

Node hogy is kerültünk ide? Minden évben két hetes magyar iskolatábort szervez a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség azon amerikai-magyar gyerekek részére, akiknek szülei szeretnék, hogy ne csak beszédben, hanem írásban és olvasásban is fejlődjenek utódjaik.
Ez délelőtt kb. 3 és 1/2 óra  délután pedig 1 ismétlő óra tanulást jelent.
Hát nem semmi! Nyáron két hétig ezt kőkeményen csinálni!!!
Mivel én a tanári gárdában voltam benne, tudom, hogy nem csak a gyerekeknek volt kemény az a két hét, főleg a második fele!
Persze semmi tanári funkciót nem éreztem magamon, "CSAK" az 5 anyátlan óvodáskorút kellett szórakoztatnom, míg szüleik a konyhán szorgoskodtak avagy a többi gyereket próbálták motiválni, hogy egy kicsit nyelvtanozzanak és próbáljanak belemélyülni a magyar történelembe.
Rebeka is megtanulta a leggyakrabban hallott tábori fegyelmezést: "Magyarul!!" Ezt később több vacsora alkalmával is apja fejéhez vágta, aki éppen angolul szerette volna tanítani.
Mert bizony, a gyerekek tanítását önkéntes szülők csinálták. Én beleláttam az ő munkájukba, minden napos több órás felkészülésükre, hogy a következő napon újabb élvezhető tananyaggal tudjanak a gyerekek elé állni. Le a kalappal előttük!!!
Itt is látszik, hogy milyen fontos nekik a magyarság továbbadása.
Azért a napi több órás padban való ülésen kívül, kirándultunk, strandon voltunk és minden nap volt sport, éneklés, közösségi játékok, tábortűz. Szóval a szokásos tábori örömök is helyet kaptak!
Mivel a tábort cserkészek szervezik, így a napi teendők örsökben történtek. A mi Csokitündérünk a Duna Örsöt szépítette.
A tábor óta tudja, hogy amikor sípszó hallatszik, akkor vagy meg kell állni és csöndben maradni vagy imádkozunk evés előtt/után! :o)

Érdekes megélni az itt élő magyarok életét, gondolatait. Kik ők, hogyan élik meg magukat: magyarok, amerikaiak vagy valami harmadik kategória, vagy egyik sem?
Sokat szoktunk west tupperrel kérdezgetni őket, valahogy nagyon megragadott minket ez a téma. Máshogy látjuk őket, mint ezidáig otthonról.
De erről majd még biztos írunk!

Felkészülés a kistestvérre

Húú de rég elkezdtem írni ezt a blogot (több hónapja), szóval némi adat pontosítás után befejezem és közzé is teszem.
Ittlétünk alatt megismerkedtem egy amerikai anyukával, akinek nem mellesleg magyar a nagymamája - dehát kinek nem ? :)
Mivel ő egyike azon anyukáknak akik az amerikai szokást felrúgva nem ment vissza 6 hét után dolgozni, hanem otthon nevelgeti 23 hónapos Charley fiúkat, így nagyjából hetente szoktunk találkozni, amit Csokitündér és Charley is nagyon élvez és az én kopott angolomat is csiszolgatja!
Sok közös játék után, kétszer is ellátogattunk közösen az állatkertbe, ami nagyon izgalmas volt, de egyértelműen szebb a budapesti állatkert!!!

Pár hónapja megszületett kislányuk Elizabeth Anne!
Három hét után meglátogattuk őket! Csokitündéren látni lehetett az izgatottságot, hogy egy igazi pici babát foghat és simogathat meg! Viszont a döbbenet is megjelent az arcán, mikor Libby szopizott, de hamar elfogadta a történteket és azóta teljesen természetesnek veszi. Persze azért még nem teljesen tiszta neki, hogy apa cicijébe nincsen tej! :o)

Azóta már néha ő is szoptatja a babáját vagy beszél a dologról, és nagyon büszke rá, mikor mondja, hogy ő is szopizott, mikor pici baba volt!