Nagy öröm számomra, hogy Szent István királyunk ünnepén itt
lehetek és innen a pódiumról hirdethetem büszkén, hogy népünk több mint 1100
éve él a Kárpát Medencében.
Szent István király Vajk néven született egy törzsi
szövetségként működő országban. Apja szándékai szerint keresztény lett a
nyugati rítus szerint. Követte apját a fejedelmi székben, ezzel szakított a
törzsi hagyományokkal.
Feleséget is külföldről hozott, a bajor herceg lányát Gizellát
vette el, ezzel a későbbi német-Római császár II.Henrik sógora lett. Koronát is
nyugatról kapott és Krisztus után 1000-ben megkoronázták Esztergomban. Ezzel pedig
megalapult a független Magyar Állam.
István uralkodása ennek a fiatal államnak megszilárdításáról
és megvédéséről szólt. István súlyos politikai döntést hozott azzal, hogy
Nyugati mintára egy keresztény feudális államot kívánt létrehozni. Vállalta a
döntés felelősségét és szembement a többi törzsi vezetővel és a nép keletről
hozott hagyományaival. Uralkodása első évtizedeiben több törzsi vezetővel
kellett fegyveresen is szembeszállnia. Az országot kívülről is meg kellett
védenie, hiszen a Bizánci birodalom és a Német-Római császárság, közé volt
beékelődve országunk. Hiába volt felesége a bajor herceg lánya a német-római császár
támadást indított az ország ellen 1030-ban, de István sikeresen megvédte
független államát.
Szent István az országot a kereszténységhez és Nyugat
Európához horgonyozta le. Szent István király olyan stabil alapokat épített,
hogy országának határai 900 év múlva is ugyanott voltak, az általa kialakított közigazgatási
megyerendszer és az egyházszervezet szinte alig változott e hosszú évszázadok
alatt.
Sokan azt mondják rólunk magyarokról, hogy hajlamosak
vagyunk a búsongásra, a szomorkodásra. Ahelyett, hogy a jövőre tekintenénk,
inkább a múlton rágódunk és siratjuk azt ami elveszett.
Szent István halála előtt a Szűzanya oltalmába ajánlotta az
országot, mert nem volt biztos benne, hogy állama megmarad a külső ellenségek
és a belső széthúzás közepette.
Büszkén jelenthetem István állama elmúlt ezer éves. Túlélte
a tatárjárást, az oszmán törökök 150 éves látogatását. Túlélte a Habsburg igát,
túlélte Trianont és túlélte a náci német birodalom és a Szovjetunió barátságát
is. Több mint ezer éve áll Magyarország. Büszkén kiálthatjuk a világba, hogy
nemzetünk él!
Az elmúlt vasárnap befejeződött londoni olimpián, az egész
világ láthatta, hogy Magyarország él.
Sportolóink 17 érmet szereztek, 8 különböző sportágban, és további négy
másik sportágban szereztek helyezéseket. Minden nehézség és rossz körülmény
ellenére a Magyar himnusz 8 alkalommal
hangzott fel Londonban. Külföldi újságok is cikkeztek Magyarország fantasztikus
szerepléséről.
A magyar diákokat örömmel fogadják a világ iskoláiban.
Tanáraik elismeréssel szólnak róluk és dicsérik a munkájukat.
A magyarok jelen vannak Észak-Amerikától kezdve Ausztráliáig
minden kontinensen. Szent István összefogásra bírta a Kárpát medence magyar
törzseit, ha lehetett szép szóval, ha kellet erővel. Lépjünk mi is István
nyomába és kontinenseken át fogjunk össze, hogy Magyarország a remény helye
legyen Európa közepén. És ha megállunk és hátranézünk népünk több mint 1100
éves történelmére, akkor húzzuk ki magunkat és legyünk büszkék arra, amit
elődeink letettek a világ asztalára, legyünk büszkék nyelvünkre, kultúránkra,
hagyományainkra és sikereinkre.
Zárásként álljon itt egy részlet Vörösmarty Mihály
Gondolatok a könyvtárban című verséből:
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése