Magyar iskolatábor

Amikor a regnumi cserkészek közé keveredik...

Amerikába való visszatérésünk után pár nappal újbol útra kerekedtünk -de most velünk jött Máté is- egészen Fillmore-ig. 
Furcsa, számomra ismeretlen érzés volt a táborhelyre megérkezni . Hogy miért volt furcsa?
Az, hogy autóval mentünk  az erdei táborhelyre az kevésbé, de amikor kivettük az autóból a gurulós bőröndöt, hogy bevigyük a barakkba, egészen hülyén éreztem magam. Persze rajtam kívül senki más, csak hát táborba gurulós bőrönddel?!?!?!?!? Hová jutottam?! Mentségünkre szolgáljon, hogy itt Amerikába nincs másunk.
Hisz a tábor a túratáskáról a bakancsról, sátorban alvásról, patakban fürdésről, esőben vizes ruhában való kirándulásról földön evésről és persze a kihagyhatatlan tigriskrémről szól! Na jó, azért a sok nevetésről és életre szóló játékokról és élményekről sem feledkezem ám meg!
Meg is ragadom az alkalmat, hogy ezt megköszönjem annak a rengeteg már megkorosodott, családos :) (puszi nővérkém) felnőttnek akik minden évben több alkalommal is részesítettek minket ilyen élményekben!

Node hogy is kerültünk ide? Minden évben két hetes magyar iskolatábort szervez a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség azon amerikai-magyar gyerekek részére, akiknek szülei szeretnék, hogy ne csak beszédben, hanem írásban és olvasásban is fejlődjenek utódjaik.
Ez délelőtt kb. 3 és 1/2 óra  délután pedig 1 ismétlő óra tanulást jelent.
Hát nem semmi! Nyáron két hétig ezt kőkeményen csinálni!!!
Mivel én a tanári gárdában voltam benne, tudom, hogy nem csak a gyerekeknek volt kemény az a két hét, főleg a második fele!
Persze semmi tanári funkciót nem éreztem magamon, "CSAK" az 5 anyátlan óvodáskorút kellett szórakoztatnom, míg szüleik a konyhán szorgoskodtak avagy a többi gyereket próbálták motiválni, hogy egy kicsit nyelvtanozzanak és próbáljanak belemélyülni a magyar történelembe.
Rebeka is megtanulta a leggyakrabban hallott tábori fegyelmezést: "Magyarul!!" Ezt később több vacsora alkalmával is apja fejéhez vágta, aki éppen angolul szerette volna tanítani.
Mert bizony, a gyerekek tanítását önkéntes szülők csinálták. Én beleláttam az ő munkájukba, minden napos több órás felkészülésükre, hogy a következő napon újabb élvezhető tananyaggal tudjanak a gyerekek elé állni. Le a kalappal előttük!!!
Itt is látszik, hogy milyen fontos nekik a magyarság továbbadása.
Azért a napi több órás padban való ülésen kívül, kirándultunk, strandon voltunk és minden nap volt sport, éneklés, közösségi játékok, tábortűz. Szóval a szokásos tábori örömök is helyet kaptak!
Mivel a tábort cserkészek szervezik, így a napi teendők örsökben történtek. A mi Csokitündérünk a Duna Örsöt szépítette.
A tábor óta tudja, hogy amikor sípszó hallatszik, akkor vagy meg kell állni és csöndben maradni vagy imádkozunk evés előtt/után! :o)

Érdekes megélni az itt élő magyarok életét, gondolatait. Kik ők, hogyan élik meg magukat: magyarok, amerikaiak vagy valami harmadik kategória, vagy egyik sem?
Sokat szoktunk west tupperrel kérdezgetni őket, valahogy nagyon megragadott minket ez a téma. Máshogy látjuk őket, mint ezidáig otthonról.
De erről majd még biztos írunk!