Magamról

Egy Kelet-Európai pszichológus kalandjai, aki feleségével és kislányával átrepülte az óceánt, hogy megismerjen egy másik kultúrát.

2012. augusztus 10., péntek

babakocsi

Délelőtt indulván a  buffaloi Science múzeumba csöndesen észleltük West Tupperrel, hogy nincs meg Csokitündér játékbabakocsija. Tegnapi hazaérkezésünk káoszában valószínűleg kint felejtettük a parkolóban (és nem az autóban)
Mit sugall a magyar gondolkodás? "ELVESZTETTÜK, ELLOPTÁK, SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJUK!!!"
Úgy, mint a biciklit...mondjuk azt pont viszontláttuk. :(
Hogy mondjuk ezt meg egyetlen szemünk fényének?! Mert ha a plüssmaciról vagy egy könyvről lenne szó (persze Bogyó és Babóca, no meg Boribon kivétel), nem lenne ilyen nehéz a helyzet, de a babakocsi, ami szinte mindig körülötte van, az már komoly veszteséget jelentene!

De a féltő apa, nem adván fel a dolgot, benézett a parkoló és a plébánia közti tornaterembe -ahol valószínűleg nyári táboroztatás címén minden nap vannak, -, és rá is bukkant a kincsre! 
Valaki aki megtalálta, nem felkapta és hazavitte, hanem betette a tornaterembe, gondolván, hogy valakinek nagyon hiányzik. 
Kár, hogy a bicajomnál nem így gondolkodott az illető.

Hatalmas megkönnyebbülés töltött el mindkettőnket, így újra lelkesen vághattunk neki testünk furcsa hangjait és illatait bemutató kiállításra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése