Magamról

Egy Kelet-Európai pszichológus kalandjai, aki feleségével és kislányával átrepülte az óceánt, hogy megismerjen egy másik kultúrát.

2012. augusztus 12., vasárnap

Londonra tekintve

Amerikából nézve a világ máshogy gömbölyű. A rádióban meghallgathattam, hogy örülnek az USA-ban a tornász lányok váratlan aranyérmének és hogy mindennap kiemelik az aznapi érmeseket. Láttunk virágokból kialakított dekorációt amely győzelemre biztatja a környék egyetlen olimpikonját. Az itteni éremtábla kicsit más: nem az aranyérmek szerint állítják sorrendbe az országokat, hanem az összes megszerzett érem alapján. Ez az USA-nak mindegy, ők mindenképpen az elsők. Nekünk már nem feltétlenül, hiszen ebben a rendszerben "csak" 14.-ek vagyunk a listán. A New York Times izgalmas diagramjain böngészhetjük az elmúlt olimpiák eredményeit (az évszámokra kattintva). Ezen a diagramon a népességre vetített eredményeket is megtekinthetjük! Az itt látható kis videón pedig a 100 m-es síkfutás eredményeinek alakulását tanulmányozhatjuk az olimpiák történetében. Megéri megnézni!
Athén óta megkopott olimpiai lelkesedésem tért most vissza és jó volt együtt szurkolni, szorítani a magyar sportolókért. Talán otthon hajlamosak vagyunk csak az aranyérmeknek örülni, de ha látnánk a sok befektetett munkát, az állandó edzéseket, hóban fagyban vagy éppen a tűző napon. Talán ha több ember sportolna, nem is versenyszerűen, csak rendszeresen, akkor tudnánk értékelni az összes eredményt. 
Szóval örüljünk és vigadjunk a magyar sport újabb nagy sikereinek! 
Építsünk sportpályákat, vigyük gyerekeinket edzésekre és nézzük meg őket amikor szárnyaikat bontogatják, hogy aztán egy egész ország örüljön nekik! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése