Magamról

Egy Kelet-Európai pszichológus kalandjai, aki feleségével és kislányával átrepülte az óceánt, hogy megismerjen egy másik kultúrát.

2012. augusztus 6., hétfő

Szívünknek kedves játszótér

Az elmúlt pár hétben összebarátkoztunk azzal a kínai anyukával akinek férje magyar (de Kínában élnek) és két gyereke van.
Így történt, hogy míg a nagyobbik lány nyári táborban fejleszti az angolját (amit már 6 évesen szinte perfektül beszél a magyar és a kínai mellett), mi a kisebbikkel szoktunk a játék mellett ismerkedni a kínai nyelvvel!  Első alkalommal félve kérdeztem meg, hogy ő már szavakban, mondatokban beszél? Botfülemnek nem volt egyértelmű, hogy a kislány kínaiul beszél vagy még csak közelít affelé! :)
Szóval egyik nap elhívtam őket egy általunk már ismert és szeretett játszótérre, ahol még homokozó is van! Nagy örömmel vettük észre, hogy a nyári időszakban medencében is hancúrozhatnak a gyerekek.
Ami még a szülőnek is nagyon jó, hogy a víz mélysége nem haladja meg a 50cm-t, így még a mi kis földszintesünk is önműködően tud közlekedni és játszani benne. Ha megunta, irány a játszótér, majd vissza a vízbe!


Persze az amerikai biztonságnak megfelelően van lifeguard is. :o)
Mert tényleg élő dolog, amit már a "Baywatch"-ban láthattunk: a strandokon "beach" -eken vannak életmentők, vagyis ahhoz hasonlók, aki hangosbemondójukon szólnak, ha labdázol a vízben vagy nagyon gyorsan mozogsz, ugrálsz, ne adj Isten karúszóval viszed be gyerkőcödet a vízbe!
De legalább sok a homok! Ha úszni nem is lehet nagyon, jó kis homokvárat lehet építeni, úgy hogy közben tiszta sár vagy, ami kellőképpen nagy örömet okoz a mi kétéves Csokitündérünknek.

ui: ha a rendszergazda hazaér és lesz ideje, teszünk még fel képeket



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése