Böfögéstan

a böfögést tanulmányozzuk

Talán ez lehetne a magyar fordítása a GROSSOLOGY nevű kiállításnak, amit a minap tekintettünk meg a Buffalo Science Museum-ban. A kifejezés lefordíthatatlan: egyszerre utal az anatómiára és a testünk büdös, csúnya, udvariatlan részleteire. Ha belegondolok a csontok latin neveinek megtanulása mellett valóban fontos tudnunk, hogy miért hangos ha pukkantunk egy jó adag Jókai bableves után. Mi is a takony és mennyi termelődik belőle egy nap? Miért is kell alkalmanként böfögnünk? Hogyan is működik a hányás?
A kiállítás egy nagy-sikerű könyv alapján készült és járja a világ (USA) múzeumait.

jobbról haladva: száj, nyelőcső, gyomor, végbél

A tudományos ismeretterjesztés ilyen szenzáció kereső formáit nem mindenki fogadja egyforma örömmel, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy az USA-ban hosszú ideje küzdenek azzal, hogy a természettudományok nem igazán foglalkoztatják a gyerekeket. Ennek a folyamatnak a megfordítása is egyik célja az ilyen jellegű programoknak. (De akkor, hogy lehet, hogy a kutatás-fejlesztés terén mégis annyira elől tud haladni ez az ország? Természetesen mert máshonnan költöznek Amerikába a kutatók. Ez a brain drain, az agyelszívás.)

Takony, Takony, Takony

Mi azért jól szórakoztunk a pollenágyúval, persze a fránya orrszőröktől nehéz volt eljutni a légcsőbe. Tündérkénk többször lecsúszott a nyelőcsövön a gyomorba, és hosszan nyomtuk közösen a fingó gombokat. A gyomorkorgás hangja is tetszett a gyereknek, de a műtőasztalon is hosszan szedegette salátaszedővel a különböző gumiszerveket. És természetesen nagy figyelemmel hallgatta Nelsont, a náthás óriást, akinek csap alakú orrából időnként kikandikált egy hatalmas takonycsepp.
A múzeum további termeiben kitömött állatokat és kisebb dinoszaurusz csontvázakat tekintettünk meg, és hosszan játszottunk (nem először) a múzeum hatalmas játszóházában, amely a kicsi felfedezőknek épült.

Uram, a késemért jöttem