Születésnap

Éppen 484 napja, 14 órája és 6 perce indult a blogunk és ez jó alkalom, arra, hogy kicsit végignézzünk aza elmúlt idő történésein.

A blog rendszeres olvasói szembesülhettek, hogy ritkultak a bejegyzések, viszont Pink Bike hasa növekedni kezdett, vele együtt az én gondjaim is: ki fog etetni ennyi éhes szájat?

A végeredmény azonban reménykeltő, nem csak a kis Csokitündér sikerült tökéletesre, hanem kis Kannibál is bátran indulhat korosztályos szépségversenyeken.

Aki nem hiszi járjon utána.

Mi történt még velünk?

Számtalan váratlan és nem várt jó élmény, kaland ért bennünket, amelyekről készült képekkel terrabájtnyi adattárakat lehetne megtölteni. Azonban ezek blogba fonására nem jutott energiánk, ezek már örökre a későbbi személyes beszámolók tárgyává váltak. 

Az utóbbi hónapok meghatározó élményei azonban nem helyekhez, érdekességekhez, szenzációkhoz kapcsolódnak, hanem emberekhez. Rengeteg új embert ismertünk meg és sok új barátot szereztünk az elmúlt majdnem másfél évben. Ezekről pedig nehéz lenne egy blogban beszámolni, ezért ezt meg sem próbáljuk. Ezekről talán a később megjelenő könyvemben lehet majd olvasni, amelyet elő lehet rendelni a 4999 Ft elküldésével a következő bankszámlaszámra:

West Tupper

 36789244-64521811-7777777 OTP Bank

Október 23.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca volt a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.

1956 októberében a magyar társadalomnak elege lett. Elege lett a sztálinista diktatúrából és a szovjet megszállásból. A társadalom minden szelete változást akart. Október 23-án az egyetemi diákság és az írószövetség tüntetésén valaki kivágta a magyar zászlóból a kommunista címert. A lyukas zászlókkal vonuló tüntetők tömege többszörösére dagadt, mire a Kossuth térre vonultak. Ugyanebben az időben mások a Dózsa György úti Sztálin szobornál gyűltek össze és lángvágóval és teherkocsikhoz rögzített drótkötelekkel ledöntötték a diktátor hatalmas bronz mását. Sztálin feje ott gurult a macskaköveken.

Másnap hajnaltól kezdve a város több pontján alakultak ki fegyveres ellenállások a városba érkező szovjet csapatok ellen. Az forradalmárok zsákmányolt fegyverekkel vették fel a harcot a szovjetek és az ÁVH-s erők ellen. Október 25-én délelőtt a Kossuth térre érkező fegyvertelen és békés tüntetőkre tüzet nyitott az ÁVH. Halottak és sebesültek töltötték meg a teret. Vidéken hasonló módon 61 esetben nyitottak tüzet a békés tüntetőkre, Tiszakécskén vadászgépről lőtték a fegyvertelen embereket, köztük nőket és gyerekeket is. A forradalmárok fegyveres ellenállása fokozódott, miközben politikai tárgyalások folytatódtak a magyar politikusok és a szovjet kommunisták között.

A szovjet tankok képtelenek voltak felszámolni a forradalmárok ellenállását. A molotov koktélok sorra semmisítették meg a szovjet harckocsikat. A Corvin közi stratégiai állás október 28-án sikeresen verte vissza az utolsó támadást is. Az ellenséges csapatok visszavonultak. Nagy Imre este fél hat körül rádióbeszédben jelentette be az új kormány megalakulását, az általános amnesztiát a felkelés résztvevőinek, a szovjet csapatok kivonását Budapestről, az ÁVH feloszlatását, a Kossuth-címer bevezetését és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását, valamint hogy az új kormány már nem ellenforradalomként, hanem nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli a történteket.

A forradalom győzött.

A következő napokban kimondták az egypártrendszer eltörlését és kiengedték a börtönökből a politikai rabokat, köztük Mindszenty József katolikus bíborost és Ordass Lajos evangélikus püspököt is.

A kommunista blokk több országában szimpátia tüntetésekkel fejezték ki érzéseiket az emberek a magyar forradalmárok mellett. Számos nyugati országból érkezett egészségügyi segítség a Vöröskereszt számára. Október 31-én Eisenhower amerikai elnök is tisztelettel beszélt a magyar forradalmárokról, de ugyanakkor leszögezte, hogy nem tekinti potenciális szövetségesnek az új magyar kormányt és nem fog katonai segítséget nyújtani szükség esetén.

A szovjet vezetés a következő napokban több mint háromszorosára emelte a Magyarországon állomásozó egységeinek számát és körbezárta Budapestet. November 4-én az egész ország területén összehangolt támadás indult. Budapest legnagyobb része néhány órán belül a szovjet csapatok fennhatósága alá került. A parlament reggel 8 órára már a szovjetek kezén volt. Bibó István az utolsó miniszter, aki az épületben maradt kiáltvánnyal szólította meg az ország lakosságához és a külföldi nemzetekhez:

„… A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen… Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.”

A magyar szabadságharcosok ellenállását nehéz volt megtörni. A város több pontján a harcosok utolsó vérükig küzdöttek a szovjetek túlereje ellen. A Corvin közben, a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren, a pályaudvaroknál, Csepelen, Kőbányán, Óbudán, a Gellért téren, a Baross utcánál és Dunaújvárosban is még napokig folyt az elkeseredett ellenállás. Az utolsó csepeli csoport november 11-én tette le a fegyvert.

A szabadságharcot leverték.

A hidegháborús feszültségek közepette egy nyugati ország sem akart tevőlegesen segíteni a kicsiny magyar népnek, aki csak a szabadságát akarta megvédeni. Márai Sándor 1956-ban New Yorkban foglalta versbe gondolatait Menyből az Angyal című versében:

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik -

Ők, akik örökségbe kapták -:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

A forradalom és szabadságharcot az új vezetés ellenforradalomnak kiáltotta ki.

A megtorlás során több száz embert végeztek ki és több tíz ezer embert börtönöztek be vagy internáltak kényszermunka-táborokba. Körülbelül kétszázezer ember menekült el az országból, közülük több mint ötvenezren kerültek az USA-ba vagy Kanadába.

Mit jelent nekem 56?

A nyolcvanas évek elején születtem, csak hírből ismerem Rákosi diktatúráját és sohasem értettem miért integet az Osztyapenko a trabantoknak budaörs előtt. Arra emlékszem, hogy álltalános iskolában a második osztályba lépéskor nem a megszokott vöröscsillagos címer, hanem egy új koronás címer lógott a tábla fölött és néhány szigorú tekintetű ember képe lekerült a falakról. Emlékszem a golyónyomokra a Széna tér körüli házak falán, amelyek évtizedekkel az események után is hirdették némán a harcok emlékét.

Emlékszem, arra is, hogy 1989-ben a TV előtt játszottam a svédországi rokonok által küldött legoval, amikor Nagy Imre és társainak ravatala állt a Hősök terén és többen beszédet mondtak a sok tízezres tömeg előtt. Egy fiatal ember hangosan ezeket mondta a beszédében:

„Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megteremtéséért küzdenek Magyarországon, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni szent kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen.
Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt nemzetünk utolsó esélye arra, hogy a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.
Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.”

A beszéd után az idősebbek meggyőződéssel mondták, hogy ezt a fiút el fogják vinni a börtönbe. A fiatal embert azonban nem vitték el. Jelenleg ő, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Mit jelent nekem 56?

A „pesti srácok” hősiességét és önfeláldozását, amely a forradalmat és szabadságharcot az 1848-as elődök harca mellé emeli. Ezért megyek el minden évben október 23-án és rakok le mécsest a Corvin közben, a Terror Házánál az Andrássy út 60 előtt, a Széna téren a bevásárló központok lábánál meghúzódó emlékműnél és zarándokolok el Mansfeld Péter szobrához.

A magyarok harca a Szovjetunió ellen nemzetközi segítség nélkül halálra volt ítélve. A világpolitika lapjai le voltak osztva. Azonban néhány nap alatt a magyar nép képes volt romba dönteni azt a diktatórikus rendszert, amely addig félelemben és rettegésben tartotta az egész társadalmat. Összefogtak és elzavarták a zsarnokaikat és a börtönőreiket. Abban a néhány napban az emberek úgy fogtak össze, mint azelőtt 1848 márciusában.

A magyar forradalom és szabadságharc volt az első szög a Szovjetúnió és a kommunizmus koporsóján.

A szabadságharc leverése utáni időszakban megtanították az embereket az államtól függeni. Itt az idő, hogy megtanuljuk újra kezdeményezni, megtanuljunk újra a saját sorsunk kovácsának lenni és megtanítsuk a gyerekeinknek is a bátorságot, a hősiességet és az összefogás erejét. 

Tágra nyilt szemek

Csak egy kicsi a napunkból!

Ma reggel tréningezem Csokitündért az ovira: 

"-Kis Tündér, megyünk reggeli után oviba?

  Lelkesen várjuk a választ

 -Nem...

Hát nem tagadom megdermedtünk, arra a 10 mp-re: úgy látszik eddig tartott a lelkesedés, jön a regresszó, ajjaj... mi lesz? 

De aztán folytatta a mondatot:
-Nem reggelizek most. Oviba reggelizek! :)

   

Oviiiiiiiiiiiiiiiiiii

Nem gondoltam volna, de eljött az idő, és igennel bólintottam a felvetésre!
Miről is van szó?
Csokitündér nyár vége óta intenzív érdeklődést kezdett mutatni a helyi tájszólás irányába! Kezdetben csak kérdezgette a szavakat angolul, majd használta is azokat, aztán rákapott a kifejezésekre is, most már néhány mondatot is használ.
Felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha a továbbiakban közintézményben is csiszolnák bimbódzó tudását?
Anyai szívem facsarodva, de az eszem egyértelműen támogatta az ötletet, szóval gyermekünk Buffalo városának egyik legjobb ovijába jelentkezett. Látogatásaink során fokozatosan ismertük meg a helyet es ellenérvet nem találván úgy döntöttünk, hogy Csokitündér jelenlétével ékesitjük (tudom, hogy hosszú i betü illené, ide, de nem találom az angol billentyűzeten, és szerintem lesz még ebben e blogban ilyen :)) az óvodát!
                  
Mikor elkezdtük a beszoktatást, a csoportba lépvén egy épp gumikesztyűt húzó fiatal férfit pillanthattunk meg Rebekával. Hamar kiderült, hogy a gumikesztyű a steril pelenkázás végett szükséges, hisz a Mamella csoportba 2 éves gyerköcök járnak, javarészt pelenkával a popsijukon. Csokitündér meg rém boldog, hisz neki van pici ovis wc!

A gumikesztyűs férfi -akinek nemsokára nevét is elárulom- sorra vitte pelenkázni a jelenlévő 8 pelenkást, és még az ötödik gyerekután is mosolygott! Hát igy is lehet...                                                               Mr. Greg az ovi gyöngyszeme, hisz talán ő az egyetlen óvóbácsi, és pont a mi csoportunkban!

Otthon biztos dobnék egy hátast a tetovált, baseball sapkás, Buffalo Bills-es mezben lévő óvóbácsitól, de itt helyi különlegességként fogom fel, aki 4 hónapig szélesiti gyermekünk látóterét.
Amúgy itt Amerikában nem is számit extrának egy tetoválás, hiszen itt minden korosztály olyan természetességgel viseli a tetkót, mint mi a pólót.

Mr Greg mellett van még Miss Rita és Miss Sarah is, szóval nincsenek elveszve a gyerekek és a pedagógusnak is van lehetősége levegőt venni! :)
A sok jó dolog mellett, ami a legjobb, hogy eső idején nem a csoportban kuksolnak, hanem lemennek a benti jatszótérre, ahol van udvari méretű csúzdás mászóka, homokozó, hintaféle, szivacsok, amin lehet ugrálni meg épiteni belőle, szóval nagyon ott van!!!!!
Pár nap közös játék után, meg kellő otthoni felkészités után -jelenleg úgy tűnik-, hogy Csokitündér szivesen van ott és várja az ovis napokat!
Mivel mégiscsak kétéves, ezért csak 3 délelöttre iratkoztunk fel, igy 9-12:30-ig van távol tölünk. Szóval búcsúzom is, mert nemsokára indulok érte!

életjel

Pár sor, mindenki megnyugtatására: a látszat ellenére minden rendben velünk, csak mindig sürgésben-forgásban vagyunk, jövünk-megyünk és itt a plébánián is elég nagy társadalmi életet élünk!...hála Istennek.  A blogtéma is gyűlik- gyűlik, csak leülni nincs időnk, de mindent próbálunk majd pótolni.

Bizonyítékul két kép, hogy mindenki épségben, egyben van :)

Hasonlít ugye?

Micsoda kincsek vannak az interneten? Egy kedves kommentelő jóvoltából itt vannak az alteregóink. Éppen csak két gyerek hiányzik, meg talán az én hajam dúsabb.

És most legyen itt a reklám helye a hölgy festőművész, aki családi történeteket is megfest ha megkérik rá, sőt mesekönyvet is ilusztrál, és más használati tárgyakat is készít. Akinek tetszik látogasson el a honlapra: http://www.hokata.hu/

Augusztus 20., Buffalo

Nagy öröm számomra, hogy Szent István királyunk ünnepén itt lehetek és innen a pódiumról hirdethetem büszkén, hogy népünk több mint 1100 éve él a Kárpát Medencében.

Szent István király Vajk néven született egy törzsi szövetségként működő országban. Apja szándékai szerint keresztény lett a nyugati rítus szerint. Követte apját a fejedelmi székben, ezzel szakított a törzsi hagyományokkal.

Feleséget is külföldről hozott, a bajor herceg lányát Gizellát vette el, ezzel a későbbi német-Római császár II.Henrik sógora lett. Koronát is nyugatról kapott és Krisztus után 1000-ben megkoronázták Esztergomban. Ezzel pedig megalapult a független Magyar Állam.

István uralkodása ennek a fiatal államnak megszilárdításáról és megvédéséről szólt. István súlyos politikai döntést hozott azzal, hogy Nyugati mintára egy keresztény feudális államot kívánt létrehozni. Vállalta a döntés felelősségét és szembement a többi törzsi vezetővel és a nép keletről hozott hagyományaival. Uralkodása első évtizedeiben több törzsi vezetővel kellett fegyveresen is szembeszállnia. Az országot kívülről is meg kellett védenie, hiszen a Bizánci birodalom és a Német-Római császárság, közé volt beékelődve országunk. Hiába volt felesége a bajor herceg lánya a német-római császár támadást indított az ország ellen 1030-ban, de István sikeresen megvédte független államát.

Szent István az országot a kereszténységhez és Nyugat Európához horgonyozta le. Szent István király olyan stabil alapokat épített, hogy országának határai 900 év múlva is ugyanott voltak, az általa kialakított közigazgatási megyerendszer és az egyházszervezet szinte alig változott e hosszú évszázadok alatt.

Sokan azt mondják rólunk magyarokról, hogy hajlamosak vagyunk a búsongásra, a szomorkodásra. Ahelyett, hogy a jövőre tekintenénk, inkább a múlton rágódunk és siratjuk azt ami elveszett.

Szent István halála előtt a Szűzanya oltalmába ajánlotta az országot, mert nem volt biztos benne, hogy állama megmarad a külső ellenségek és a belső széthúzás közepette.

Büszkén jelenthetem István állama elmúlt ezer éves. Túlélte a tatárjárást, az oszmán törökök 150 éves látogatását. Túlélte a Habsburg igát, túlélte Trianont és túlélte a náci német birodalom és a Szovjetunió barátságát is. Több mint ezer éve áll Magyarország. Büszkén kiálthatjuk a világba, hogy nemzetünk él!

Az elmúlt vasárnap befejeződött londoni olimpián, az egész világ láthatta, hogy Magyarország él.  Sportolóink 17 érmet szereztek, 8 különböző sportágban, és további négy másik sportágban szereztek helyezéseket. Minden nehézség és rossz körülmény ellenére a Magyar himnusz  8 alkalommal hangzott fel Londonban. Külföldi újságok is cikkeztek Magyarország fantasztikus szerepléséről.

A magyar diákokat örömmel fogadják a világ iskoláiban. Tanáraik elismeréssel szólnak róluk és dicsérik a munkájukat.

A magyarok jelen vannak Észak-Amerikától kezdve Ausztráliáig minden kontinensen. Szent István összefogásra bírta a Kárpát medence magyar törzseit, ha lehetett szép szóval, ha kellet erővel. Lépjünk mi is István nyomába és kontinenseken át fogjunk össze, hogy Magyarország a remény helye legyen Európa közepén. És ha megállunk és hátranézünk népünk több mint 1100 éves történelmére, akkor húzzuk ki magunkat és legyünk büszkék arra, amit elődeink letettek a világ asztalára, legyünk büszkék nyelvünkre, kultúránkra, hagyományainkra és sikereinkre. 

Zárásként álljon itt egy részlet Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből:

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Új korszak

Elkerülhetetlen, hogy annak életébe aki kontinenseket szel át, ne történjenek változások. Így történt ez a mi Csokitündérünkkel is!

• Visszatérve Amerikába legnagyobb szomorúságunkra kislányunk elhagyta a " Nyanyi"-s korszakot és az anyára váltott. Ez a téma még mindig gyász alatt van!
• Elég volt a pelenkából!!! Persze azért nem mindig! :)
• A régi rajongás a buszok irányába eltűnt, viszont a benzinkutak állandó figyelmet kapnak! Elhaladván ezen objektum mellett az öröm sajátos hangsúlyával kiabálja valaki a hátsóülésről: BENZINKÚÚÚT!

• Amióta a plébánián tanyázunk, rengeteg új emberrel ismerkedtünk meg. Köztük Peggyvel is, aki itt dolgozik. Csokitündérünk tanulván -de inkább játszadozván- a nevet az első időkben Piggy-t mondott (szerencsére csak magunk között). De mostanra már csak a hivatalos nevet használja, azt viszont nagy örömmel és sokszor!

  De ami örök, az a "blue"... :)

Böfögéstan

a böfögést tanulmányozzuk

Talán ez lehetne a magyar fordítása a GROSSOLOGY nevű kiállításnak, amit a minap tekintettünk meg a Buffalo Science Museum-ban. A kifejezés lefordíthatatlan: egyszerre utal az anatómiára és a testünk büdös, csúnya, udvariatlan részleteire. Ha belegondolok a csontok latin neveinek megtanulása mellett valóban fontos tudnunk, hogy miért hangos ha pukkantunk egy jó adag Jókai bableves után. Mi is a takony és mennyi termelődik belőle egy nap? Miért is kell alkalmanként böfögnünk? Hogyan is működik a hányás?
A kiállítás egy nagy-sikerű könyv alapján készült és járja a világ (USA) múzeumait.

jobbról haladva: száj, nyelőcső, gyomor, végbél

A tudományos ismeretterjesztés ilyen szenzáció kereső formáit nem mindenki fogadja egyforma örömmel, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy az USA-ban hosszú ideje küzdenek azzal, hogy a természettudományok nem igazán foglalkoztatják a gyerekeket. Ennek a folyamatnak a megfordítása is egyik célja az ilyen jellegű programoknak. (De akkor, hogy lehet, hogy a kutatás-fejlesztés terén mégis annyira elől tud haladni ez az ország? Természetesen mert máshonnan költöznek Amerikába a kutatók. Ez a brain drain, az agyelszívás.)

Takony, Takony, Takony

Mi azért jól szórakoztunk a pollenágyúval, persze a fránya orrszőröktől nehéz volt eljutni a légcsőbe. Tündérkénk többször lecsúszott a nyelőcsövön a gyomorba, és hosszan nyomtuk közösen a fingó gombokat. A gyomorkorgás hangja is tetszett a gyereknek, de a műtőasztalon is hosszan szedegette salátaszedővel a különböző gumiszerveket. És természetesen nagy figyelemmel hallgatta Nelsont, a náthás óriást, akinek csap alakú orrából időnként kikandikált egy hatalmas takonycsepp.
A múzeum további termeiben kitömött állatokat és kisebb dinoszaurusz csontvázakat tekintettünk meg, és hosszan játszottunk (nem először) a múzeum hatalmas játszóházában, amely a kicsi felfedezőknek épült.

Uram, a késemért jöttem

"Nekem a Balaton a Riviéra"

Nyári szünet helyett munka, nyaralás helyett költözés. Így mulat egy magyar úr az USA-ban. Ne féltsen minket senki se: nem unatkozunk!
Presque Isle, Erie, PA

Egy napot töltöttünk itt barátokkal és kipróbáltuk, milyen a világ legnagyobb édesvízkészletében (Nagy tavak) fürödni. A helyieknek ez Balaton, nekünk ez tengerpart.

Risztov Évi, edzés után

               Megjegyzés a motorház alól: Ez egy State park. Az állam (jelen esetben Pennsylvania) tartja fenn és működteti a köz örömére. Hasonlóan szép helyek vannak New York államban is, ezekről is majd bemutatunk párat. Általában hatalmasak ezek a parkok, és hétvégenként a városi népek inváziója idején zsúfoltak, egyébként nyugalmas, szép zöld parkerdők.

kicsi férfi szívek vigyázzatok

Londonra tekintve

Amerikából nézve a világ máshogy gömbölyű. A rádióban meghallgathattam, hogy örülnek az USA-ban a tornász lányok váratlan aranyérmének és hogy mindennap kiemelik az aznapi érmeseket. Láttunk virágokból kialakított dekorációt amely győzelemre biztatja a környék egyetlen olimpikonját. Az itteni éremtábla kicsit más: nem az aranyérmek szerint állítják sorrendbe az országokat, hanem az összes megszerzett érem alapján. Ez az USA-nak mindegy, ők mindenképpen az elsők. Nekünk már nem feltétlenül, hiszen ebben a rendszerben "csak" 14.-ek vagyunk a listán. A New York Times izgalmas diagramjain böngészhetjük az elmúlt olimpiák eredményeit (az évszámokra kattintva). Ezen a diagramon a népességre vetített eredményeket is megtekinthetjük! Az itt látható kis videón pedig a 100 m-es síkfutás eredményeinek alakulását tanulmányozhatjuk az olimpiák történetében. Megéri megnézni!

Athén óta megkopott olimpiai lelkesedésem tért most vissza és jó volt együtt szurkolni, szorítani a magyar sportolókért. Talán otthon hajlamosak vagyunk csak az aranyérmeknek örülni, de ha látnánk a sok befektetett munkát, az állandó edzéseket, hóban fagyban vagy éppen a tűző napon. Talán ha több ember sportolna, nem is versenyszerűen, csak rendszeresen, akkor tudnánk értékelni az összes eredményt. 

Szóval örüljünk és vigadjunk a magyar sport újabb nagy sikereinek! 

Építsünk sportpályákat, vigyük gyerekeinket edzésekre és nézzük meg őket amikor szárnyaikat bontogatják, hogy aztán egy egész ország örüljön nekik! 

babakocsi

Délelőtt indulván a  buffaloi Science múzeumba csöndesen észleltük West Tupperrel, hogy nincs meg Csokitündér játékbabakocsija. Tegnapi hazaérkezésünk káoszában valószínűleg kint felejtettük a parkolóban (és nem az autóban)
Mit sugall a magyar gondolkodás? "ELVESZTETTÜK, ELLOPTÁK, SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJUK!!!"
Úgy, mint a biciklit...mondjuk azt pont viszontláttuk. :(

Hogy mondjuk ezt meg egyetlen szemünk fényének?! Mert ha a plüssmaciról vagy egy könyvről lenne szó (persze Bogyó és Babóca, no meg Boribon kivétel), nem lenne ilyen nehéz a helyzet, de a babakocsi, ami szinte mindig körülötte van, az már komoly veszteséget jelentene!

De a féltő apa, nem adván fel a dolgot, benézett a parkoló és a plébánia közti tornaterembe -ahol valószínűleg nyári táboroztatás címén minden nap vannak, -, és rá is bukkant a kincsre! 

Valaki aki megtalálta, nem felkapta és hazavitte, hanem betette a tornaterembe, gondolván, hogy valakinek nagyon hiányzik. 

Kár, hogy a bicajomnál nem így gondolkodott az illető.

Hatalmas megkönnyebbülés töltött el mindkettőnket, így újra lelkesen vághattunk neki testünk furcsa hangjait és illatait bemutató kiállításra.

2012.08.03

középen Babóca a katicalány :)

Pár napja Csokitündér is belépett a kétéves nagylányok táborába!
Már jó régen kitaláltuk neki az ajándékot, hisz egészen Magyarországról hoztam nyári látogatásomkor.
Kedvenc mesekönyve közé tartozik a már sokak által ismert Bogyó és Babóca, de a Boribont is nagyon kedveli.
Sőt, Boribon szerves részét képezte a felkészülésnek, hisz az előző napokban az ő 3. születésnapjáról olvastunk, így életkorának számát tekintve sem érte váratlanul a torta  és a gyertyaelfújás. (Köszi "Maki":))
Szóval ajándékötlettel a zsebünkben, minden vásárlási kapkodás nélkül vártuk a nagy napot.
Ámde a születésnapot megelőző nap betértem - a kevésbé jól szituált népek boltjába, ahol minden használt, de általában jó minőségűek és nagyon olcsók - a Thrift Store-ba és nem tudtam a szememet csukva tartani és alaposabb állapotfelmérés után otthagyni más gyerekek martalékául a szülinapi csomag újabb darabját! :)
Mivel nagyon közel van hozzánk ez a bolt, nem volt sok időm gondolkodni, hogy hogy is fogom ezt a  8 dolláros gyöngyszemet a ház urának úgy felvezetni, hogy ő is egyből azt érezze amit az anyai szív, amikor nem tudja otthagyni a játékot, de a GYERMEKÉRT MINDENT hozzáállás sok bátorságot adott!!! :)
Neki 10 percig  tartott míg végre sikerült kiráncigálnia az új családtagot picinyke autónkból, de nem titkolom nekem is szükségem volt időre, hogy a játék beszuszakolása után pocakom és én is beférjünk a kormány és az előrehajtott üléstámla közé, úgy hogy a KRESZ szabályainak megfelelően hazavezessem az autót.
Gondoltam majd félrevonulunk Csokitündérrel, hogy kitakarítsuk azt, és ne zavarjuk az újabb diploma megszerzéséért teperő férjet/apát a tanulásban, de mikor látom, hogy minden tudományt félredobva odaül mellénk és lelkesen tisztítja a koszt a játékról, minden izgalmam elszállt a könyvelést illetően!
De hogy miről is van szó? Ez egy babakonyha, csappal, sütővel, mosogatógéppel, szekrénnyel, víztárolóval, asztallal meg amit még ki tudunk belőle hozni.

Szívünknek kedves játszótér

Az elmúlt pár hétben összebarátkoztunk azzal a kínai anyukával akinek férje magyar (de Kínában élnek) és két gyereke van.
Így történt, hogy míg a nagyobbik lány nyári táborban fejleszti az angolját (amit már 6 évesen szinte perfektül beszél a magyar és a kínai mellett), mi a kisebbikkel szoktunk a játék mellett ismerkedni a kínai nyelvvel!  Első alkalommal félve kérdeztem meg, hogy ő már szavakban, mondatokban beszél? Botfülemnek nem volt egyértelmű, hogy a kislány kínaiul beszél vagy még csak közelít affelé! :)
Szóval egyik nap elhívtam őket egy általunk már ismert és szeretett játszótérre, ahol még homokozó is van! Nagy örömmel vettük észre, hogy a nyári időszakban medencében is hancúrozhatnak a gyerekek.
Ami még a szülőnek is nagyon jó, hogy a víz mélysége nem haladja meg a 50cm-t, így még a mi kis földszintesünk is önműködően tud közlekedni és játszani benne. Ha megunta, irány a játszótér, majd vissza a vízbe!

Persze az amerikai biztonságnak megfelelően van lifeguard is. :o)
Mert tényleg élő dolog, amit már a "Baywatch"-ban láthattunk: a strandokon "beach" -eken vannak életmentők, vagyis ahhoz hasonlók, aki hangosbemondójukon szólnak, ha labdázol a vízben vagy nagyon gyorsan mozogsz, ugrálsz, ne adj Isten karúszóval viszed be gyerkőcödet a vízbe!
De legalább sok a homok! Ha úszni nem is lehet nagyon, jó kis homokvárat lehet építeni, úgy hogy közben tiszta sár vagy, ami kellőképpen nagy örömet okoz a mi kétéves Csokitündérünknek.

ui: ha a rendszergazda hazaér és lesz ideje, teszünk még fel képeket

Magyar iskolatábor

Amikor a regnumi cserkészek közé keveredik...

Amerikába való visszatérésünk után pár nappal újbol útra kerekedtünk -de most velünk jött Máté is- egészen Fillmore-ig. 
Furcsa, számomra ismeretlen érzés volt a táborhelyre megérkezni . Hogy miért volt furcsa?
Az, hogy autóval mentünk  az erdei táborhelyre az kevésbé, de amikor kivettük az autóból a gurulós bőröndöt, hogy bevigyük a barakkba, egészen hülyén éreztem magam. Persze rajtam kívül senki más, csak hát táborba gurulós bőrönddel?!?!?!?!? Hová jutottam?! Mentségünkre szolgáljon, hogy itt Amerikába nincs másunk.
Hisz a tábor a túratáskáról a bakancsról, sátorban alvásról, patakban fürdésről, esőben vizes ruhában való kirándulásról földön evésről és persze a kihagyhatatlan tigriskrémről szól! Na jó, azért a sok nevetésről és életre szóló játékokról és élményekről sem feledkezem ám meg!
Meg is ragadom az alkalmat, hogy ezt megköszönjem annak a rengeteg már megkorosodott, családos :) (puszi nővérkém) felnőttnek akik minden évben több alkalommal is részesítettek minket ilyen élményekben!

Node hogy is kerültünk ide? Minden évben két hetes magyar iskolatábort szervez a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség azon amerikai-magyar gyerekek részére, akiknek szülei szeretnék, hogy ne csak beszédben, hanem írásban és olvasásban is fejlődjenek utódjaik.
Ez délelőtt kb. 3 és 1/2 óra  délután pedig 1 ismétlő óra tanulást jelent.
Hát nem semmi! Nyáron két hétig ezt kőkeményen csinálni!!!
Mivel én a tanári gárdában voltam benne, tudom, hogy nem csak a gyerekeknek volt kemény az a két hét, főleg a második fele!
Persze semmi tanári funkciót nem éreztem magamon, "CSAK" az 5 anyátlan óvodáskorút kellett szórakoztatnom, míg szüleik a konyhán szorgoskodtak avagy a többi gyereket próbálták motiválni, hogy egy kicsit nyelvtanozzanak és próbáljanak belemélyülni a magyar történelembe.
Rebeka is megtanulta a leggyakrabban hallott tábori fegyelmezést: "Magyarul!!" Ezt később több vacsora alkalmával is apja fejéhez vágta, aki éppen angolul szerette volna tanítani.
Mert bizony, a gyerekek tanítását önkéntes szülők csinálták. Én beleláttam az ő munkájukba, minden napos több órás felkészülésükre, hogy a következő napon újabb élvezhető tananyaggal tudjanak a gyerekek elé állni. Le a kalappal előttük!!!
Itt is látszik, hogy milyen fontos nekik a magyarság továbbadása.
Azért a napi több órás padban való ülésen kívül, kirándultunk, strandon voltunk és minden nap volt sport, éneklés, közösségi játékok, tábortűz. Szóval a szokásos tábori örömök is helyet kaptak!
Mivel a tábort cserkészek szervezik, így a napi teendők örsökben történtek. A mi Csokitündérünk a Duna Örsöt szépítette.
A tábor óta tudja, hogy amikor sípszó hallatszik, akkor vagy meg kell állni és csöndben maradni vagy imádkozunk evés előtt/után! :o)

Érdekes megélni az itt élő magyarok életét, gondolatait. Kik ők, hogyan élik meg magukat: magyarok, amerikaiak vagy valami harmadik kategória, vagy egyik sem?
Sokat szoktunk west tupperrel kérdezgetni őket, valahogy nagyon megragadott minket ez a téma. Máshogy látjuk őket, mint ezidáig otthonról.
De erről majd még biztos írunk!

Felkészülés a kistestvérre

Húú de rég elkezdtem írni ezt a blogot (több hónapja), szóval némi adat pontosítás után befejezem és közzé is teszem.
Ittlétünk alatt megismerkedtem egy amerikai anyukával, akinek nem mellesleg magyar a nagymamája - dehát kinek nem ? :)
Mivel ő egyike azon anyukáknak akik az amerikai szokást felrúgva nem ment vissza 6 hét után dolgozni, hanem otthon nevelgeti 23 hónapos Charley fiúkat, így nagyjából hetente szoktunk találkozni, amit Csokitündér és Charley is nagyon élvez és az én kopott angolomat is csiszolgatja!
Sok közös játék után, kétszer is ellátogattunk közösen az állatkertbe, ami nagyon izgalmas volt, de egyértelműen szebb a budapesti állatkert!!!

Pár hónapja megszületett kislányuk Elizabeth Anne!
Három hét után meglátogattuk őket! Csokitündéren látni lehetett az izgatottságot, hogy egy igazi pici babát foghat és simogathat meg! Viszont a döbbenet is megjelent az arcán, mikor Libby szopizott, de hamar elfogadta a történteket és azóta teljesen természetesnek veszi. Persze azért még nem teljesen tiszta neki, hogy apa cicijébe nincsen tej! :o)

Azóta már néha ő is szoptatja a babáját vagy beszél a dologról, és nagyon büszke rá, mikor mondja, hogy ő is szopizott, mikor pici baba volt!

Juhéj, költözünk!

A legjobban azt a részt szeretem, amikor a doboz már majdnem szétszakadt és a benne lévő 15-20 kilónyi könyv, tányér, edény, nehéz elemes gyermekjáték már majdnem a lábamon, de még mindig van egy emeletnyi lépcsősor. Tetején pedig csak azt hallja az ember a párjától: "Azt kértem, hogy a másik dobozt hozd fel először."  Most azonban ilyen helyzet nem is fordult elő! Pénteken délelőtt a kisautót megtöltöttük bőröndökkel, dobozokkal, családdal és átgurultunk új székhelyünkre a St. Thomas Aquinas plébániára.

További három fordulóval sikerült a "legszükségesebb" holmikat áthoznunk. Ki gondolta volna, hogy egy köbméter plüssállata van a gyereknek, annak ellenére, hogy mi egy darabot sem vettünk neki!

Előző otthonunknál a tágasság és az extra szobák nagy kihívások elé állítottak minket, de sikerrel töltöttük fel a szobákat gyermekjátékokkal és babaruhákkal. A plébánián azonban ilyen problémánk nem lesz, és egy későbbi Tokyo-i tartózkodásra fogunk szimulációs gyakorlattal felkészülni. A klasszikus pihenő fotelek, az optikai kandalló (optikai, mert már nem működik), a közös konyhában lévő mosogatógép és a kistévé (adás nélkül) a lakosztályt a luxus felszereltség közelébe emeli.

A plébánia történetéről annyit, hogy az utóbbi években számos magyar diák élt itt, erről tanúskodnak magyar nyelvi emlékek (pl: wifi kód, falra ragasztott telefonszám), elhagyott lekváros üvegek és egy nagy adag régen lejárt kovászos uborka a hűtőben. 

Ne tartogassunk sok tárgyat, dolgot magunk körül mert ezek haszontalanok és egy költözésnél látja csak meg az ember, hogy mennyi felesleges kacat veszi körül és azok milyen nehezek. Persze a szuvenír és a tárgyi emlék izgalmas újraértelmezése lehet a családtagok és barátok nappalijában, padlásán, gardróbjában elhelyezett dobozok, polcok és mosógépek. Eddigi tapasztalat alapján a nagymama azért egy keretes fényképnek örült volna jobban...

Körülbelül két költözés kell, hozzá, hogy az ember megtanulja, hogy biztos sokkal jobb költöztetőket hívni, mint a negyedikre mosógépet cipelni a cimborákkal. Akik természetesen a költözések gyakoriságával arányosan egyre ritkábban érnek majd rá segíteni.

Drága Irén,

Ma végre elmosogattam. Nem volt könnyű, de megérte: most rend van. Te, mire visszajöttök, szerintem veszek egy mosogatógépet, az praktikus is, meg vizet is megtakarítja. A hűtőben találtam egy alig használt joghurtot márciusról. A múlthavi tejek mellé tettem. Voltam vásárolni: megtelt a hűtő és olyan érzés fogott el, mintha főztem volna. Már 4 nap eltelt és még nem ettem rántottát. Te hány napot tippelsz?

Gyerek jól van? Eszik szépen? Reggelente az első szava apa?

Amúgy itt minden rendben. Ez a Wallenda gyerek épp most ment át a vízesés felett. Az újság is megírta. A héten az irodában elterjedt a pletyka, hogy magyar. Nem nagyon hinném, de azért nem tiltakoztam. A golyóstoll meg a C vitamin már kezd unalmas lenni.

Eb-t nézed?

Kiestek az írek, meg ma a svédek. Franciák nyertek, de nem hinném, hogy messze jutnak.

Ha vissza felé jössz, akkor majd az üres bőröndbe tedd a pénzt vagy az aranyat. Még az is lehet, hogy drachmát is tudsz majd hozni! Apropó, a bőrönd túlélte? A kedves kínai hölgy már amikor vettük, megmondta, hogy "Nem dobálni, nem dobálni". Ki gondolta, hogy a Torontói reptéren csak a Kelet Európába utazóknak igénye a csomagok befóliázása?

A repülőtéren sétálgattam és képzeld megtaláltam a gyermekjátszót két szinten is van. A képen nem biztos, hogy látszik, de egy projektoron nézik a Batman filmet a kicsik.

A másik, amiről muszáj beszélnem, hogy fóliázó nem volt, de iPhone és iPad autómata igen! Hallod, bedobod az 500 dollárt és kijön a telefon, mint a kóla. Szerintem ez óriási, szabadalmaztatnunk kéne otthonra is!

csók

T

New York City - A város

"A város ahová az emberek azért jönnek, hogy pénzt csináljanak!" állítja egy film a városról. Ebben lehet valami, mert sok torony áll itt, amit sok-sok torony pénzből állítottak pénzes toronyépítő emberek, akik azóta csak egyre több toronyba állítják a pénzüket.

Minket ez annyiból érintett, hogy mi is toronynézőbe mentünk, de pénz híján csak egy toronyra másztunk fel (Empire State Building) a többit alulról tanulmányoztuk. 

A város felülről talán sokakat a szovjet blokk barátságtalan blokkházainak beton torony soraira (panel rengetegeire) emlékeztet. Közelről nézve azonban közel sem.

Mondhatni szép. Igen szép. Szép magas. És nagyon ismerős! Ezen először csodálkoztunk, de aztán rádöbbentünk, hogy az amerikai filmek jó része itt játszódik, ezért terek, utcák épületek jó ismerősként, barátságosan kacsintottak ránk.

New York egy kicsi Amerika: itt minden van. Minden és annak az ellenkezője is. Emberek a sötét feketétől, a halvány fehérig minden árnyalatban láthatók. A fehérebbek a tornyokban, a sötétek a tornyok előtt, vagy munka után a tornyokban dolgoznak. 

Ettünk igazi NY-i Pizzát, amit igazi olaszok készítettek. Fényképeztünk Bloomingdale's üzletet Jóbarátok rajongóknak, állatbarátoknak mosómedvét a Central Parkban, művészetkedvelőknek egy Frank Lloyd Wright enteriőrt a Metropolitan Múzeumban, meg egy Guggenheim múzeumot az utcán. Ja és tűzlétrát, mert az annyira furcsa. De leginkább sétáltunk.

A gyerek kergetett galambot a Central Parkban és mókust etetett egy másikban. Én pedig kergettem őt mindegyikben, de még a Brooklyn híd felé vezető kis gyalogúton is. Sétáltunk a Broadway-n, kínai negyedben, üzleti negyedben és a Times Square-n. Utaztunk vonaton és még többet metron, és jártunk az 5. Avenue és a 72. Street sarkán, ahol Kojak annak idején megtisztította a várost a gonosz maffiózótól. Láttunk igazi túlélőt, aki ott volt a 9/11-kor és láttuk messziről a szabadságszobrot is aki látta megérkezni a sok-sok százezer bevándorlót akik az elmúlt évszázadokban reményeikkel a zsebükben elindultak óceánon át... 

Amit sajnos nem láttunk, hogy pont a fejünk felett szállt végső nyughelyére az Enterpise. Itt valószínűleg éppen a fejünk felett repül el. A képeinkért kattints ide.

A kis Krasznai

Apai büszkeséggel jelenthetem, hogy a gyerek tehetséges. Két nyelven olvas, angolul társalgási szinten vigyorog és kacérkodik. Hónapok óta úszik (anyai segítséggel). A legfinomabb kávét ő főzi a babakonyhában. Mérnöki finomsággal rajzol buszt és DUPLO-ből épít, alkalmanként szobrászkodik.
Márciusi alkotása volt ez az életfa, amely valószínüleg szimbolikusan "Nyanyit" (Anyát) ábrázolja. Az alkotást rendelésre 5000$+postaköltségért tudjuk szállítani a világ összes országába!

mínusz két kerék...

Kedden reggel a teraszon egy feltört lakat és tátongó hiányod várt. Nem értettem, hiszen tegnap még beszéltünk, olajoztalak. Az előző heti közös kátyúkat és kilométereket még a combomban érzem. Közös terveket szövögettem, amikor elmentél. Hová, miért és főleg kivel?

Határokat átszelve suhantunk veled, gyermekem rajtad pihent, míg a szél simogatta arcunk a lemenő nap fényében. Na ezt a képet őrzőm meg rólad és remélem boldog leszel az új (spanyol?) szeretőddel.

kedvenc kocsim

Az amerikaiak nem szeretik az amerikai kocsikat, ha jól tudom, több mint 20 éve váltottak a japán autókra. A tradicionális amerikai márkák keresik csak a helyüket. Nem csoda, hiszen egy-két típust leszámítva tényleg elég ódivatúnak és alultervezettnek tűnik a legtöbb gép a japán vagy német modellekhez képest.
De azért van kedvencem az amerikaiak közül: Dodge Charger.

Ezt a példányt New York Cityben fotóztam, de a rajongók kedvéért majd lekapok egy rendőrautó változatot is, mert itt az USA-ban, de még Kuvaitban is a rendőrök ilyennel járnak. Itt egy konzerv kép az internetről a Michigani rendőrök kék szörnye. Ha ide kattintasz, akkor pedig az elmúlt száz év amerikai rendőr, mentő és taxi flotta típusai között nézelődhetsz.

New York City-A város tetején

Egy rövid áttekintés a városról az Empire State Building tetején eltöltött fél óra. A belépő drága, de az élmény megfizethetetlen. Pedig az épületben több mint 50 fős kereskedelmi személyzet működik, hogy bögrét, csokoládét, plüss King-Kongot, papír és elektronikus térképet, illetve más csillogó kacatokat adjanak el a kedves látogatóknak. Jó, mondjuk a gorilla tetszett a gyereknek, de akkor is pofátlanul pénzhajhász az egész. Na de az épület tetejéről elénk tárult a város:
Az első képen a távolabbi hatalmas zöldterület a Central Park.

A második képen talán jól kivehető, hogy Manhattan utcaszerkezete négyzetrácsos jellegű. A hosszanti irányban minden utca avenue, keresztbe pedig street-eket találunk. növekvő számozással, ami nagyon könnyű tájékozódást tesz lehetővé a helyieknek és a turistáknak is egyaránt. A távolabbi tornyok a város üzleti negyedét jelzik és az egyik kicsi szigeten a kép jobb oldalán kivehető a Szabadság szobor eltörpülő nagysága a felhőkarcoló rengeteg mellett.

Az utolsó képen a Hudson folyó  látható, és valahol középen pedig a talán legszebb felhőkarcoló a Chrysler Building.

mínusz négy kerék

Szeretnénk mindenkit megnyugtatni: élünk.

A bloghoz pedig ihlet kell. Az meg nem volt. Élményeink és események azonban annál inkább, így az elkövetkező hetekben megpróbáljuk behozni a lemaradást és megmutatni milyen is az élet itt a Szabadság szobor túlsó oldalán.

Autó nélkül elég nehéz...

Mi a gyermekorvoshoz indultunk, de megérezhette a gyógyszer szagot. Ahogy a kutyák a füveket rágcsálják, ő is meg akart gyógyulni és egy tapodtat sem mozdult. Így másodszor vitte már egy ilyen truck a szerelőhöz. Tündérkénk szomorú volt, nem örült neki, hogy az a bácsi elvitte az autónkat és az sem nyugtatta meg, hogy én is az autóval tartottam. A műhely udvarán azonban megnyugodott, amikor újra látta a kocsit. Ennek ellenére a vasárnapi misén alaposan méregette a szerelőbácsit, és csalódottan vette tudomásul, hogy egyik zsebében sincs az autónk. (Pedig éppen a hetekben kapott rá az autóvezetésre, ami az összes elérhető gomb és kar ide-oda rángatását, nyomkodását jelenti.)

A legutolsó hírek szerint elég véres a kocsi torka, így ha otthon valakinek fölösleges 2001-es Daewoo Lanos alkatrészei vannak, bátran dobálja az oceánba, vagy palackpostán, esetleg emailen küldje el. Elsősorban kuplungot és kuplung kiemelő villát várunk.

A legkisebb Tupper

Hát az úgy kezdődött, hogy egyik este 6 óra körül ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy vacsora közben  az asztalra borulva aludjak egy picit! Ilyen még sosem történt!
Aztán jött a furcsa érzés a hasamban, amit akkor éreztem, mikor Csokitündér volt a pocakomban.

1 héttel később

A következő pár hétben nyitott szemmel aludtam. Mikor ténylegesen elaludtam a Csokitündérrel való duplózás közben, ő nagyon kedvesen simogatott 2 duplódarad összeillesztése közben! :)

Elég bonyolult számunkra az amerikai rendszer, de sok segítséggel utánajárással sikerült  végre megtalálnunk a nekünk való biztosítást és kórházat.
A második vizsgálaton már ultrahang is volt, így már ennyit tudunk mutatni a kis Borsóból.
Hogy miért hívjuk Borsónak? Nagyon egyszerű! Rebeka borzasztóan szereti a borsót minden formában: főzelékbe, levesbe, nyersen, fagyasztva, és a babakonyhában is rendszeresen azt főz! :o)

A CNN tudósitása szerint 90% h fiú lesz a kis Tupper!